A FOOTER.HU csapata idén is felkerekedett, hogy megnézze, mi a helyzet a tokaji Hegyalja Fesztiválon. Munkatársaink elég későn értek a helyszínre tegnap, de még így is jutott idejük arra, hogy aggódjanak picit a korábban érkező fesztiválozókért, nehogy sáros legyen a cipőjük. Aztán persze megnézték a Slayert. Beszámoló a szerdai napról.

Elég későn érkeztünk a helyszínre, vagyis Rakamazra, a Hegyalja Fesztiválra szerdán. Útközben végig szakadt az eső, emiatt kicsit aggódtunk, hogy teljesen elöntötte a víz és a sár a fesztivál területét, de szerencsére nem volt veszélyes az "árvízhelyzet".

Mikor kiszálltunk az autóból már messziről hallottuk a Belgától a "Legalizáld, legalizáld! A borból a minőséget legalizáld" sorokat, szóval már tudtuk hogy jó helyen vagyunk. Kisebb szervezkedés után végül bejutottunk - ezúton is örök hála a biztonsági embereknek, hogy az először elkobzott Unikumot végül visszaadták..

Épp csak magunkhoz tudtuk venni némi sört (390 Ft egy korsó, de van ahol 420) és már el is kezdődött a nap legfontosabb fellépőjének, a Slayernek a koncertje. Mint mindig, most nagyon szigorúak voltak, ezúttal sem hallhattunk vidám és könnyed, esetleg Istent magasztaló keresztény dallamokat, ehelyett viszont volt terror, háború, gyilkosságok, halál. Térdig álltunk a vérben.




Persze a kötekedő zsurnaliszta azonnal előjött belőlünk és nagyon erőteljesen koncentráltunk, hogy hátha lesz valahol pontatlanság, de nem sikerült ilyet felfedezni, annak ellenére, hogy pl. Kerry King - aki egyre ijesztőbben néz ki, és egyre inkább hasonlít Gimlire a Gyűrűk urából - szóval Kerry King olyan volt, mint egy felturbózott bólogatós kutya. Ma reggel biztos nagyon fájt a nyaka...

A hangzás amúgy teljesen rendben volt, rutinból lenyomták az egész bulit. Hiába ez már egy profi gépezet, és sem anyagi természetű problémák (a dobossal, Dave Lombardoval rúgták össze a pénz miatt a port - aztán ki is dobták a zenekarból), sem pedig egy zenekartag halála (Jeff Hanneman - R.I.P.) nem tudja már megállítani. A zenekar a Tom Araya, Kerry King, Paul Bostaph, Gary Holt felállásban állt ki a színpadra, és nagyjából ugyanazokat a számokat nyomták el, mint a turnén eddig. (Hate Worldwide, Mandatory Suicide, Raining Blood, Angel Of Death, stb.) Jó kis buli volt na.





Ezek után átvonultunk a Pepsi színpadhoz, és megnéztük a Coal Chamber koncertet, illetve inkább csak félig, mert azért végig nem tudott lekötni minket. Mellettünk egy srác nagyon jól megfogalmazta, hogy mi volt a probléma a zenekarral: "Jó, ez nagyon, csak valahogy hiányzik belőle a lényeg..." Na hát éppen ez az. Hiába volt női basszusgitáros, hiába volt energikus látványdobos, hiába volt teátrálisan nyomuló gitáros és exhibicionista énekes, valami mégis hiányzott. Az első album dalaira nagyon bemozdult a közönség, de a többi szám nem működött annyira. Azért nem volt rossz koncert, egynek elment. Az utána következő Watch My Dying lépett fel, ami sokkal jobb koncertet nyomott. Látványos show-elemek, nagyon jó hangzás, még jobb számok. Persze csak szerintünk...

Később kicsit átnéztünk a Malátabárba is, hogy belepillantsunk az elektro világába. Éppen az amerikai Dieselboy dj-zett, és igen felemelő volt, hogy beépítette a szettjébe a Slayer Raining Blood-ját. Furcsa volt így áthangszerelve, a közönség fele nem is nagyon értette, hogy mi ez, a másik fele viszont rendesen megőrült. Jó húzás volt.

Hajnalban még leteszteltük a JagerBar rockdiszkóját, és rendben találtuk. Ittunk, táncoltunk hajnalig, remek volt a hangulat, találtunk egy aranyérmet a tánctéren, amit a legrészegebb csapattagnak (nevét fedje örök homály) át is adtunk.

Reméljük lehet még fokozni, és a második napon még nagyobbat tudunk mulatni! Aki még nincs itt a Hegyalján még elindulhat, érdemes. Komolyan.