A Texas nevet viselő formációt nem kell részletekbe menően bemutatni. A zenekar ugyanis a kilencvenes években és a kétezres évek elején hatalmas népszerűségnek örvendett. Ám a 2005-ben kiadott lemez, a Red Book után mély hallgatásba burkolódzott a banda. A szünet oka többek között az énekesnő nem túl sikeres szóló próbálkozása és a gitáros (Ally McErlaine) 2009-es agyvérzése volt. A 25 éves koncertévfordulóra nem csak új lemezzel rukkolt elő a Texas, de a gitáros is teljesen felépült, mi több nagy szerepe volt a zenekar „feltámasztásában”.

A kezdetben retró country-blues-rockot játszó zenekar idővel átváltott a némileg modernebb soulos popos stílusra, ami most egyébként is nagy népszerűségnek örvend. S bár az énekesnő, Sharleen Spiteri 2008-as szólóalbuma nem lett nagy siker, az új lemez nem lett olyan rossz. (Érzik szavainkban a rejtett eufemizmust?) Bár a címadó dalnál még nincsenek bajok, mondhatni ez a dalocska az album egyik legkiválóbb alkotása.


A nagy visszatérésekkel azonban mindig csak a baj van, hisz van egy hozott színvonal, amelyet továbbra is elvárna a hallgatóság. A Texas múltját tekintve pedig igen csak nagy a tét, tekintve, hogy 25 éve adott első koncertjük még ma is feledhetetlen, nem beszélve ma is örök slágereikről (pl.: a ’99-es Summer Son). Az újult erőt, és a profizmust mutatja az első szám, ám úgy látszik, ezután megállt a tudomány.

A második Dry Your Eyes simán lehetne egy B kategóriás romantikus film betétdala, de ezen kívül semmi érzés, semmi szenvedély nincs benne. A negyedik, a Detroit City ezzel szemben már sokkal ütemesebb, és az énekesnő is a régi formáját hozza (még az akcentus is meg van), az alap a szintivel pedig némiképp a nyolcvanas éveket idézi. De egy ilyen régi motoros bandánál ez még belefér.

A Hid From the Light viszont ismét egy csalódás, mert bár Sharleen hangja kifogástalan, de a túlzott „soulos erőltetés” még ennek is csak a kárára van. Ez nem mindenkinek áll jól, pláne ha van már egy jól megszokott hangszín, amit a hallgató szeretne élvezni. Erre kap egy teljesen más, erőltetett, feledhető valamit, s ezért sajnos mínusz pont jár.

De nem csak a Hid From the Light karaktertelen, hanem az összes többi dal, sőt az egész lemez is. A lágy gitár, az ismételt country-s hangzás egybeolvasztja a számokat, és egy tömbnek tűnő valamit kap az ember, ami egy idő után inkább zsibbasztó, mint lelkesítő. Az énekesnő sokat emlegetett akcentusa (a zenekar ugyanis skót, bármily megtévesztő is a név) pedig egy-két számot kifejezetten élvezhetetlenné tesz, ilyen például a Big World is.

A visszatérések tehát valóban nem mindig szerencsések, ám egy olyan múltú együttest, mint a Texast semmiképp sem szabad leírni, ezt mutatja a már említett The Conversation is, ami egymaga elviszi az egész albumot.


                                                                                                                                            Írta: Vicky


Megjelenés: 2013. május 20.
A felvétel helyszíne: Glasgow, London and Richard Hawley's studio in Sheffield
Műfaj: Alternative rock