Néhány nappal ezelőtt egy ifjú szerző, Steiner Ádám regénye került a kezünkbe. Az olvasmány külleme a rajzolt borítóval igen megnyerő: a metróalagút szinte magába szippantja az érdeklődőt. A kalapos detektív figura pedig külön hangulatot kölcsönöz a kompozíciónak, miközben egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy miféle könyvet tart a kezében. 

Az Antony and the Johnsons formáció a közelmúltban új lemezzel örvendeztette meg közönségét. A dalok többsége az állhatatos Antony-fanok számára ismerősen zenghet, tekintve, hogy a lemezre élő performanszokat rögzítettek. Mégsem felesleges ez a kiadvány, hisz a nagyérdemű most valódi atmoszférával, más, újszerű hangzással is élvezheti a legszebb műveket. A rajongók számára igazi ínyenc csemege lesz a lemez, az Antony-szüzeknek pedig remek kezdés lehet. Aki zúzásra vágyik, az menjen a diszkóba bele, aki viszont megtisztítaná a hétköznapok szmogjától terhes lelkét, bátran kísérletezzen Antonyval! Kezdetnek érdemes elindítani az alábbi videót, amely címadó, hangulatadó újdonság, a jelenség szerves része.

Néhány nappal ezelőtt ismét felcsendült a jól ismert főcímzene, amely kivételesen nem a száz évvel ezelőtt debütált, majd tíz évet átívelő sorozat ismétlése volt, hanem valami új. Igen, megint van Dallas, még egészen friss és ropogós! Azonban bármily tegnapsült a sztori, a mi gyomrunkat még így is megfeküdte egy csöppet. Ezért történhetett meg, hogy nem írtunk róla korábban, mea culpa, többes számban. Bele kell betegedni, hogy nem volt elég 357 epizód az olajfúrásból, a testvérharcból, a részeges, kétdimenziós karakterekből. Akárhogy is, a Ewingok visszatértek, és a műproblémáikkal durván megerőszakolják sűrű hétköznapjainkat. A legrosszabb az egészben az, hogy mi vállaljuk is a következményeket…