Az ABBA népszerűsége annak ellenére töretlen, hogy az utolsó stúdióalbumuk közel harminc éve jelent meg. És, hogy kinek vagy inkább minek köszönhetjük a zenekart? A mostanában egyre több negatív kritikát bezsebelő és közröhej tárgyát képező Eurovíziós Dalfesztiválnak. Míg mi kiküldtünk egy Wolf Katit, a lelkes magyar indulók közül kizártunk egy Bebét, és benyomtunk egy (el sem hisszük) Krisz Rudit, addig a svédeknek mindig ott lesz az ABBA.

Még egy ilyen sivár hónapot, mint a január, szinte nem történik semmi... A bejgli gondolatától még rosszul vagyunk, januári fizetésünket pedig elvitte a karácsonykor felvett hitel. Az államcsődhöz közeli állapoton jól felhúzhatnánk magunkat, és megkérdőjelezhetnénk doktori disszertációnkat is, ha nem jósoltak volna úgyis világvégét a maják. De az Armaggedon alá is kell a kísérőzene. Kislemez mustra január utolsó hetében.

Három évig a vágószobában melózott azon Pálfi György és vágóasszisztensei, hogy ötszáz filmtörténeti klasszikusból egy új filmet vágjanak össze. A Final Cut - Hölgyeim és Uraim című filmet szerzői jogok miatt nem lehet levetíteni, de a Filmszemlén jól meg lehet majd vizsgálni, mert ott azért bemutatják. Az előzetes nem akármilyen. Nézzék!

Január 19-29 között, idén is Sundance. Sigourney Weaver paranormális jelenségek nyomába ered Robert De Niroval, Kirsten Dunst lánybúcsút szervez, Josh Radnor (Így Jártam Anyátokkal) beleszeret egy tizenkilenc éves lányba (Elizabeth Olsen), Sean Penn pedig Robert Smith-nek öltözik a This Must Be the Place c. filmben. A Sundence legjobban sikerült alkotásai. Szerintük. Így, látatlanban.

Azt a címet is adhattuk volna, hogy egy nagyon európai film Amerikából. A mozi mindössze két helyszínen játszódik és a cselekmény is látszólag lassan halad előre. Nem a szokványos ’coming of age story’. A történet a felnőtté válás helyett a zavarodottság érzésére fókuszál. Amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, az álomból valóság lesz és fordítva. Az ilyenkor szokásos drogok és alkohol helyett, Martha inkább egy új családba menekül. Egy szektába. Felnőni azonban sehol sem könnyű. Ő is megkapja a saját rémálmát.

Csudálatos videóink vannak. Túl jók ahhoz, hogy csak úgy eltűnjenek az internet süllyesztőjébe (miután természetesen hosszú hónapokig beszélt róluk az egész világ ámulattal). A remek antarktiszi időjárás miatt most egy fülledt, szekszi nyári éjszakát idézünk meg, amikor is a roppant szigorú üvöltő úr, az ámerikai Neurosis zenekar oszlopos tagja, Steve Von Till 2010 júliusában adott szólókoncertet az A38 állóhajón. Stábunk (természetesen) ott volt.