Az American Horror Story sorozat eddig nem tartozott a kedvenceim közé, mivel az első két évad nem lopta be magát a szívembe, de a harmadik szezonnal ez gyökeresen megváltozott. Szükség volt ehhez némi időre, hogy igazi, betöltésre váró űr keletkezzen bennem, amit a Hemlock Grove hagyott maga után, de abszolút megérte a várakozás, mert maradéktalanul megkaptam, amit szerettem volna: borzongást, undort, és izgalmat egyszerre.

A főboszorkányt Jessica Lange játssza, aki gyakorlatilag mindenre képes, hogy megőrizze Supreme rangját és erejét. Lánya, Cordelia (Sarah Paulson) szintén boszorkány, sőt egy "iskolába" gyűjti a fiatal, különleges képességekkel megáldott / megvert lányokat: Zoet, a reszkető lelkű szőkét, aki véletlenül szex közben megölte a barátját; Madisont, a rossz életű filmsztárt, aki tárgyakat mozgat a gondolataival; Queenie-t, aki másokra tudja küldeni a saját fájdalmát; és Nant, aki hallja mások gondolatait. Úgy gondolom, hogy a történet leginkább a Fiona - Cordelia, illetve Zoe - Madison párosokra lesz kihegyezve, de ezt talán nehéz pontosan megjósolni négy rész után (főleg úgy, hogy ne spoilerezzek).

Mivel a sztori délen, Louisianában játszódik, a felszín alatt húzódik egy elég erős, rasszista vonal is, amit szerencsére a forgatókönyvírók némi humorral  tesznek még éppen fogyaszthatóvá. A fehér boszorkányok kontra fekete vudu papnők témaköre mindenesetre nagyon bizarr órákat sejtet még a rajongóknak, mivel a filmkészítők szemrebbenés nélkül prezentálnak véres állatáldozatot, gyilkosságot, kínzást, nekromanciát, szodómia, incesztust, és ha jól gyanítom, mivel az utóbbi (negyedik) rész történései előrevetítenek némi nekrofíliát is. Mindenféleképpen felnőtteknek és roppant erős gyomrú horrorkedvelőknek szánják az évadot, mert tényleg gusztustalan filmkockák is leperegnek a nézők szeme előtt.

A főszereplők jellemfejlődéséről egyelőre nem lehet szót ejteni, ez a négy rész annyira volt elég, hogy mindenkinek megtanuljam a nevét, illetve a karaktereket körülbelül elhelyezzem a történetben, mindenesetre kellő riadalommal várom a következő részeket, mert ennél a sorozatnál tényleg nem lehet kiszámítani, hogy mikor mi fog történni.
A morbid és igazán undorító részektől eltekintve hihetetlenül tetszik, ahogy óvatosan felépítik a boszorkányság és az azzal szembenálló vudu vallás bizonyos rítusait, éles kontrasztokat húznak a varázslatok és a szertartások jellege, hangulata között. Vannak pillanatok, amikor nem tudom eldönteni, melyiktől tartok inkább. Tanulságos mondatok is elhangoznak néha, amelyeken esetleg el-elmerenghetne az ember, ha a cselekmény nem robogna tovább a ködös ismeretlenbe, de a néző csak kapkodja a fejét, hogy már megint mi történt, ki ez, mit varázsol, mi ez a hervasztó gönc rajta, satöbbi.

Nem várok világmegváltást a sorozattól, de a heti egy óra érzelmi turbulencia előre megjósolható (kávézacc nélkül is). Én biztosan végig fogom nézni, mert a pszichopatológiai esettanulmányokon kívül a maga módján tényleg kikapcsolja az agyam, és elterel egy olyan világba, ahol szerencsére nem kell élnem.

Ajánlani tudom:

- AHS rajongóknak

- horrorkedvelőknek

- erős idegzettel megáldott boszorkányoknak

- mambóknak és bokoroknak

Nem ajánlom:

- Roxfortból kibukott diákoknak

- olyanoknak, akik émelyegnek a vértől, az erőszaktól, a szexuális devianciák különböző formáitól, stb.

- továbbá azoknak, akik nem szeretnék látni a mai boszorkányság vélt, vagy valós árnyoldalait.

10/10
Angel8