A vasárnap három óra csúful terpeszkedik a nap közepén. A SYMA Rendezvény és kongresszusi központban mégis akkoron zajlott az utolsó bombasztikus bűvészshow. Hétvégére lelassult felnőttként talán tényleg nem legideálisabb időpont ez a napközepe, viszont a gyermekes családok bátran hozhatták bizonyos, vagy bizonytalan korú porontyaikat, akik aztán szétélvezhették a látványvilágot. És tényleg. Volt minden, ami szem-szájnak ingere.

Már maga a csarnok is impozáns. Hatalmas terei sokat ígérnek, és - esetünkben - sokat is adtak.
Rendes hazai honpolgárokhoz híven öt-hét percet késtünk a kezdésről, de ez éppen nem volt gond, mert nagyjából öt perccel később elsötétedett minden, és kezdetét vette ez a speciális előadás.


Rögtön az agyunkig hatoltak: a Mentalista azonnal kezelésbe vette közönséget, aranyos klisékkel segítette a ráhangolódást. Három kivetítőn át nézett a szemünkbe, angol karattyolásának jelentését magyar tolmács tette érthetővé. Előadását, - ahogy később a többi bűvészét is - színes fény kavalkád, táncos lányok, és élő zenészek tették egyedivé.

Innentől a Varázslat Mesteri egymást váltva szórakoztattak, érdekesebbnél érdekesebb produkcióval állították el a lélegzetünket. Ami történt teljes és abszolút mértékben a klasszikus bűvész-elemeket vette alapul, mégis, sikerült valami újat alkotni. A Feltaláló külsejével akár a megboldogult hárshegyi vigyorgóból is érkezhetett volna, kedves, szalvétás trükkjeivel azonban a leghatásosabb fellépők egyikévé vált.

A Trükkmester szintén nem százas, kicsit olyan mintha Conan O'Brien (ugye, meg van a tólksó ember a lelki szemeik előtt?) és Rowan Atkinson közös rokona volna. Ő klasszikusnál is klasszikusabb elemekből építkezett, és valódi amerikaiként bódította a közönséget. Karaktere okán mindinkább a nevettetésre specializálódott, semmint a komolyabb varázslatokra. Ő volt az "est" sóder felelőse. Jellegzetességével és ügyességével a Marilyn Manson hasonmás Dan Sperry is legjobbak között tartható számon. Brutális kinézetével és finom mozdulataival a legelcsépeltebbnek számító trükköket is érdekessé tette. Az olasz Szabadulóművész meglehetősen macsó volt, sokat mutogatta a felsőtestét és szépen szabadult egy átlátszó, bazinagy vizestartályból. Teljesen korrektül megfelelt minden elvárásnak.

A nagyjából kétórás előadást egy darab negyedórás szünet szelte ketté, amely lehetőséget kínált az elbűvölt közönségnek, hogy kiszellőzte az elméjét, és betömje pereccel, vagy szendviccsel a kicsi száját. A jobbak, szebben írva a gyorsabbak még innivalót is vásárolhattak az erősen improvizált hangulatú büfében. Maga Zsidró Tamás (bizooony, jól olvassák), a hajak egyik legnagyobb hazai művésze is élt a lehetőséggel, és ha már jelen volt eme előadáson, számot tett egy hatalmas percre, amit vígan el is harapdált számára kijelölt ülőhelyig.


A műsor és a körülmények éppen olyanok voltak, amilyennek egy ilyesmi előadást elképzel az ember... Klasszikus, mégis modern, csillogó-villogó, élőzenés, elbájoló. Volt itt gyerek is, meg nő is, hogy a figyelem ne lankadjon, és galamb képében még valami állatszerű lények is kerültek porondra. A bűvészek mindvégig tartották a kontaktust a közönséggel, nem egy közülük a színpadra is invitált néhány megszeppent civilt, hogy azzal is hitelesebbé tegyék produkciójukat.

Ekképpen elmondhatnók, hogy ez volt a legjobb döntés, mikor a vasárnapi programok közül szemezgettünk. Azonban ezt mindenki tudhatja, aki ma délután, vagy az elmúlt napokban a SYMA csarnokban járt és végigülte az előadást. Aki lemaradt, az bánhatja, vagy elmormolhat minden nap egy imát, hátha egy napon ismét erre látogat a bűvész-cirkusz.

Zárásként még egy a mai napon is "játszó" mutatvány: