Immár a negyedik stúdió albuma jelent meg október 28-án a Grammy-díjas bandának. A kezdetek óta ők is, mint számos más zenekar, kisebb stílusváltáson estek át. Emellett azonban a technika világát erősíteni tudták zenéjükkel. Ha érdekelnek a részletek, kattintson bátran!

Említett korongok közül az áttörést hozó, legelső a Funeral volt. Itt az Arcade Fire még erőteljesen az indie táborához húzott. A dalok élet teliek, pörgősek voltak és szinte rögtön markáns helyet szereztek maguknak saját műfajukban.

A második album, a Neon Bible érdekessége, hogy a kórusfelvételek Budapesten készültek. Itt már érezhető az eltérés a kezdeti hangzástól. Az énekesek (Win Butler és Régine Chassagne, akik egyébként házastársak) hangja már nem olyan erőteljes, az alap, a vonósnégyessel, lágy dobbal és gitárral, sokkal inkább hangsúlyos. De még visszaköszön az élet teliség és az érzelem egy-egy szám erejéig (ilyen a Keep the car running). A harmadik, The Suburbs amelyért az év albuma Grammyt is kapták már kissé elővezetése a legújabb alkotásnak, a Reflektornak.


Minőséget tekintve semmi kivetni valót nem hagy maga után, amit a csapat most összehozott. Mégis azt az érzést kelti az emberben, hogy nem adták bele magukat igazán. Nem érezni sem szenvedélyt, nincsenek érzelmek, érzelmeket kiváltó dalok.

Kissé mintha visszarepülnénk a ’80-as évek szinti popjához, amit leginkább a legelső track képvisel némi franciás kiejtéssel, a címadó Reflektor. Nem mellesleg ez a korong legjobb alkotása, és talán az egyetlen is.

A második We Exist ugyan már visszalavírozgat az indie-hez ám mégis állóvíz marad. Ami szót érdemel még az a Here Comes The Night Time, ami egy érdekes váltásokkal megspékelt szám, kissé szinti popos az eleje, majd jön egy kis trombita a közepén és persze végre egy kicsit mintha kapna valamit a hallgató a régi, kezdeti Arcade Fire-ből, ám még ez is csak a felszín kapirgálása. A Joan Of Arc szintén kissé lagymatag maszlagra sikeredett, bár a refrén egész fülbemászó a francia kiegészítéssel.

De nincs egy kiemelkedő, mindent vivő slágerszám, mint amilyen anno volt a Rebellion. Persze nem az gond, ha újul egy zenekar, a fejlődés és megújulás mindig is kelleni fog, pláne a zeneiparban. De egy olyan erős kezdés után, mint a Funeral, nem valószínű, hogy meg tudják tartani a rajongók többségét egy Reflektor-szerű összecsapott lemezzel. Nem biztos ugyan, hogy az a cél, hogy ikonok legyenek, hisz ahhoz, ami felé elmentek már egy teljesen más befogadó szellem szükséges. Ez már nem a sláger gyáros indie zenekarok egyike akar lenni, sokkal inkább egy elvont, alternatív világ felé eveznek a srácok, ami azonban nem feltétlenül passzol hozzájuk. Ám mentségükre legyen mondva, ezt a fajta befogadást próbálják segíteni az interaktív klippekkel is, amikben maga a hallgató alakítja az eseményeket egy kattintással. Ezzel pedig igen egyszerűen elérik, hogy a technikai élvezetet az ember összekösse egy idő után a hangzással is.




műfaj: alternatív
megjelenés: 2013. október 28.
℗ 2013 Arcade Fire Music