A posztapokaliptikus Nagy Ő története ott folytatódik, ahol az előző kötetben abba maradt. A borító készítői pedig ezúttal a vörös árnyalataival hatnak a képzelőerőnkre.



Már csak hat szív dobog Maxon herceg ellenállhatatlan kegyeiért a könyv felütésénél. A Nagy Ő újragondolt szabályai szerint a szerelemre áhítozó fiatal hölgyeket megritkította az idő, no meg a kényes férfiízlés. America pedig - a mi vörös hajú, bohém lelkű főhősnőnk - még mindig ott lohol, ahol a part szakad. Egyre mélyebben vonzódik az elegáns herceghez, de nem tud szabadulni régvolt kedvese, Aspen alakjától sem. A sokszögű szerelmi történet egyre kuszább. Az pedig mindinkább nehezíti a helyzetet, hogy America ráébred, milyen hatalmas felelősséggel járna, ha végül igent mondana a - többé kevésbé - állhatatos szívű Maxonnak.


A romantikát kevéssé dúlja fel a háttérben zajló társadalmi csatározás, de mindinkább mesénk részévé válik. Az olvasó Americával együtt döbben rá, hogy egy rosszul működő rendszert megkérdőjelezni irgalmatlanul nehéz dolog, függetlenül attól, hogy mennyi hatalom van a delikvens kezében. A szokások beleégnek az emberek fejébe, és a változás csakis egy folyamat részeként mehet végbe...


A folytatás közel sem annyira véres, mint ahogy azt az első rész, vagy akár a borító sugallhatná. Talán csak egy árnyalattal borúsabb hőseink helyzete és hangulata. Az első könyv után vélelmezhető volt, hogy több lesz a társadalmi görbetükör, ámbátor még mindig az érzelmi rezzenések részletes leírása döntő.


Nyilván nem is akar más lenni A párválasztó sorozat, mint ami, ettől függetlenül még mindig hozza a színvonalat. Az utolsó kötetet forgatván nem is kétséges, hogy sok fordulat és pompás befejezés vár ránk. Mindenképpen tartsanak velünk!


A folytatásban: