Carmen, Carmen, ami meghódította az egész világot, Bizet leggyakrabban játszott műve került most a Margitszigeti Szabadtéri Színpad pallóira, újszerű rendezésben, a legjobb hazai énekesekkel, és a címszerepben a méltán híres Rinat Shaham-mal, aki előszeretettel alakítja Carmen karakterét.

A történet mindenki számára ismerős /röviden/;
A dohánygyári munkáslány, a Sevillát megszálló spanyol hadsereg katonája és a nép körében közkedvelt bikaviadalok ünnepelt hőse, a torreádor szerelmi háromszögéről szóló tragikus történetet Bizet érzelem gazdag, lüktetően dallamos zenéje teszi felejthetetlenné.
A Carmen legszebb áriáit pedig, a Habanérát, a Virágáriát, a Torreádor-dalt még azok is ismerik, akik színpadon nem látták soha az operát.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon július 4-én és 6-án, Carmen főszerepét Rinat Shaham játszotta, Oberfrank Pál rendezésében. A haifai születésű, sztárként ünnepelt operaénekest, Bán Teodórának –a Szabad Tér Színház igazgatójának – sikerült megnyernie, egyelőre erre a két estére.

Az énekesnő zenész családból származik, az édesapja zenetanár, így szinte az egész életét kitöltötte már akkor a zene. Mindig is színész szeretett volna lenni, de akkor még prózai szerepekről álmodott. Számításait a sors keresztülhúzta, amikor a művészeti iskolába, ahova jelentkezett abban az évben csak zenei képzés indult.
Később, amikor lett volna lehetősége átiratkozni, már nem akart, mivel rájött, hogy az operában is erőteljesen jelen van az élete, a meghatározó zenei rész és a színészi játék is.

    „ Számomra könnyű eljátszani Carment, mert egyénisége az enyém is. Kapcsolatot érzek a magam világa és az ő karaktere között.”

Elmondása szerint nyitott az új dolgokra, így nem okoztak neki gondot a modern Carmen újításai, más ruhákkal, vagy például azzal a jelenettel, amikor reggelit kell csinálnia a színpadon.

Az újító szellem törekvéseiben azért előfordult némi mellényúlás is. A pom pom-os lánybetét, és koreográfia, egészen megdöbbentő és oda nem illő, ezáltal felesleges eleme volt az előadásnak. Főleg a második felvonás vége felé az egyik lányka elmerendszere mintha elszabadult volna, és vad ’feka-táncba’ kezdett, egyedi groteszk mimikával megtűzdelve. Mindeközben már éreztük a halálos döfés szelét, és előre szomorkodtunk..- volna, ha nem látjuk az előbb említett jeleneteket. Könnyeket csalt ugyan a szemünkbe, de örömkönnyek voltak ezek, pont ott, pont akkor, amikor nem lett volna túlzottan illendő dolog nevetni vagy mosolyogni is bármin.


A másik mellényúlás az egyes ’jelmezeket’ érinti, mégpedig a két, Carmenhez közelebb álló örömlány csili-vili kabátkáját, még annál is elképzelhetetlenebb módon szemet sértő színét.
A hatalmas tereket ez az öt darab tükör tagolta, és tette még látványosabbá az amúgy is izgalmas előadást.
A szabadtéri hangulatot pedig leírni is képtelenség, ezt át kell élni, mert nem minden nap lehet része ehhez hasonló élményben az embernek.
Ezt is jól példázza, hogy a kezdés előtt kb. negyed órával már nem lehetett jegyet kapni, és kígyózó sorok kitartóan harcoltak a ’lepattanó’ jegyekért. Teltházzal játszották a Carment mind a két alkalommal, amit minden téren hatalmas sikerrel zártak!

Bemutató előadás a Szabad Tér Színház és a Magyar Állami Operaház együttműködésével jöhetett létre.

Bán Teodóra, Szabad Tér Színház ügyvezetője az Operaházzal való együttműködés fontosságát hangsúlyozva elmondta: „A közös munka azon túl, hogy azt a korszakot idézi, amikor a Margitszigeti Szabadtéri Színpad az Operaház nyári játszóhelyeként működött, évről évre a minőség garanciáját jelenti a fesztivál számára.”