Nem is a víz az úr – Sick Of It All koncert a Budapest Parkban
csütörtök, július 24, 2014
FOOTER
, Posted in
2014
,
Evergreen Terrace
,
hardcore
,
hardcorepunk
,
hc
,
koncert beszámoló
,
özönvíz
,
punk
,
Sick Of It All
Az Evergreen Terrace műsorának kezdetén azonban valaki még jobban kinyitotta a sztratoszférában a csapot és úgy is felejtette az egész estére. Szóval szakadt az eső. "Legalább esik!" - mondta elégedetten torzonborz hajzatú grindcore-dobos haverom, és ártatlan mosollyal állt neki lábat mosni egy pocsolyában. A hangzás a keverőtől előre élvezhető volt, azonban a pultnál, ahonnan a nagyja tömeg nézni kényszerült a koncerteket, lévén ott volt csak tető, pont olyan volt, mintha a kilencvenes éveben hallgatnánk valami zenét kocsmázás közben, kazettás magnóról. Szegény Evergreen Terrace-ék próbáltak pedig mindent, volt sok ugrálás, meg breakdown, de nem jött össze a dolog, sajnos annyira sablonos, erőtlen és unalmas a zenéjük. Van egy ilyen zenekartípus, amelyiknél minden adott ahhoz hogy működjön: ismerik a stílust, tudnak zenélnek, jó a kiállásuk, van színpadi jelenlét, ráadásul nem csak az énekes-kiabálós csávó kiabált, hanem a gitárosok is, néhol még valami kvázi-dallamot is csempészve a dalokba, és mégsem. Nem megy az "aha, ilyen is van" – szint fölé a produkció.
Csapatunk azért nem csüggedt és aktívan szocializálódott "Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén", remekül lehetett például nadrágot és pólót is mosni, ha akarta az ember, ha nem. A Budapest Park egyébként egy roppantul kulturált hely, a kiszolgáló személyzet kedves, a fröccs pedig egész jó/mérsékelten rossz, tehát nagy gond nem volt.
És ami volt is, a new yorki hardcore ősapák eltörölték. A Sick Of It All maga volt a precizitás és a lehengerlő lelkesedés. És simán elhisszük az énekes Lou Kollernek, hogy mennyire jó közönség vagyunk, elhisszük nekik a riffeket, a javítani akaró erőt, dühöt a dalokban. Ezt csak ennyire őszintén lehet jól csinálni, főleg ennyi év után, máskülönben már régen magamaguk paródiája lennének. Pete Koller gitáros pedig maga a hardcorepunk definíciója: a pali egész megjelenése, ujjatlan póló, szénnévart, kigyúrt karok, bandana, rövidgatya télen-nyáron, és eszeveszett energia a színpadon, acsargás, ugrálás, igazi showman. Az egész zenekarból sugárzott a magabiztos erő. A döntően 30+ közeli közönség nagy örömére a műsor gerincét a régi dalok adták (Sanctuary, Clobbering Time!), és szerencsére jó pár szólt a Death To Tyrants-ról is, de persze a legnagyobb taposás a Scratch the surface-re ment, majd kis sziasztok és el. Értetlenkedve néztünk fél tízkor egymásra, hogy komolyan ennyi, de persze visszajöttek még egy ráadásblokkra, aminek a vége mi más is lehetett volna, mint a kötelező sláger, a Step Down. Itt igazi underground klubokat idéző módon Kollerék felinvitálták a csapzott népet a színpadra és egy nagyon jó hangulatú közös megőrüléssel zárták a bulit, legalább 30 ember tombolt a bandával a színpadon. Amennyire mi tudjuk, nem volt szekuspara sem, nyilván tudták a biztonságiak is, hogy mi lesz a menü, szerencsére.
És a fergeteges zárás (videó szintén EVK)
És a fergeteges zárás (videó szintén EVK)
Mindig öröm látni, ha egy régi nagy kedvenc, meghatározó zenekar még mindig felveszi a kesztyűt. A Sick Of It All nem csak felvette, de oda is csapott vele. Nem hiába adták egyik lemezüknek a Buildt To Last címet (kb. Maradandó). Teljesen indokolt kijelentés.
2014. 07. 22. Budapest Park
Sick Of It All
Evergreen Terrace
Srég
2014. 07. 22. Budapest Park
Sick Of It All
Evergreen Terrace
Srég