Nem is a víz az úr – Sick Of It All koncert a Budapest Parkban


A hardcore zene nem a puhányok muzsikája. Amikor tegnapelőtt beléptünk a Budapest Park kapuján, az eső még csak úgy esett, mintha csak az eső esne bárhol: pont elázol, de kibírod. Tévesnek bizonyultak előzetes, könnyelmű, és végtelenül megalapozatlan találgatásaink, miszerint a finnyás úri közönség lélekszáma elkeserítően alacsony lesz. Ezt több okból is hittük: egyrészt a Sick Of It All nem a mai tinik fültágítós, brékdános, kamudeathmetálos hardcore-ja, másrészt meg esett is. Tévedtünk: a 28 éves zenekar közönségét a legkevésbé sem zavarta a nem túl felhasználóbarát időjárás, viszonylag szép számmal jelentek meg a hácés fejek. Azt nem tudom, mondtuk-e, de esett az eső is.

Az Evergreen Terrace műsorának kezdetén azonban valaki még jobban kinyitotta a sztratoszférában a csapot és úgy is felejtette az egész estére. Szóval szakadt az eső. "Legalább esik!" - mondta elégedetten torzonborz hajzatú grindcore-dobos haverom, és ártatlan mosollyal állt neki lábat mosni egy pocsolyában. A hangzás a keverőtől előre élvezhető volt, azonban a pultnál, ahonnan a nagyja tömeg nézni kényszerült a koncerteket, lévén ott volt csak tető, pont olyan volt, mintha a kilencvenes éveben hallgatnánk valami zenét kocsmázás közben, kazettás magnóról. Szegény Evergreen Terrace-ék próbáltak pedig mindent, volt sok ugrálás, meg breakdown, de nem jött össze a dolog, sajnos annyira sablonos, erőtlen és unalmas a zenéjük. Van egy ilyen zenekartípus, amelyiknél minden adott ahhoz hogy működjön: ismerik a stílust, tudnak zenélnek, jó a kiállásuk, van színpadi jelenlét, ráadásul nem csak az énekes-kiabálós csávó kiabált, hanem a gitárosok is, néhol még valami kvázi-dallamot is csempészve a dalokba, és mégsem. Nem megy az "aha, ilyen is van" – szint fölé a produkció.

Csapatunk azért nem csüggedt és aktívan szocializálódott "Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén", remekül lehetett például nadrágot és pólót is mosni, ha akarta az ember, ha nem. A Budapest Park egyébként egy roppantul kulturált hely, a kiszolgáló személyzet kedves, a fröccs pedig egész jó/mérsékelten rossz, tehát nagy gond nem volt.




Edi Von K videója ez. Kösz, Edi!

És ami volt is, a new yorki hardcore ősapák eltörölték. A Sick Of It All maga volt a precizitás és a lehengerlő lelkesedés. És simán elhisszük az énekes Lou Kollernek, hogy mennyire jó közönség vagyunk, elhisszük nekik a riffeket, a javítani akaró erőt, dühöt a dalokban. Ezt csak ennyire őszintén lehet jól csinálni, főleg ennyi év után, máskülönben már régen magamaguk paródiája lennének. Pete Koller gitáros pedig maga a hardcorepunk definíciója: a pali egész megjelenése, ujjatlan póló, szénnévart, kigyúrt karok, bandana, rövidgatya télen-nyáron, és eszeveszett energia a színpadon, acsargás, ugrálás, igazi showman. Az egész zenekarból sugárzott a magabiztos erő. A döntően 30+ közeli közönség nagy örömére a műsor gerincét a régi dalok adták (Sanctuary, Clobbering Time!), és szerencsére jó pár szólt a Death To Tyrants-ról is, de persze a legnagyobb taposás a Scratch the surface-re ment, majd kis sziasztok és el. Értetlenkedve néztünk fél tízkor egymásra, hogy komolyan ennyi, de persze visszajöttek még egy ráadásblokkra, aminek a vége mi más is lehetett volna, mint a kötelező sláger, a Step Down. Itt igazi underground klubokat idéző módon Kollerék felinvitálták a csapzott népet a színpadra és egy nagyon jó hangulatú közös megőrüléssel zárták a bulit, legalább 30 ember tombolt a bandával a színpadon. Amennyire mi tudjuk, nem volt szekuspara sem, nyilván tudták a biztonságiak is, hogy mi lesz a menü, szerencsére.




És a fergeteges zárás (videó szintén EVK)


Mindig öröm látni, ha egy régi nagy kedvenc, meghatározó zenekar még mindig felveszi a kesztyűt. A Sick Of It All nem csak felvette, de oda is csapott vele. Nem hiába adták egyik lemezüknek a Buildt To Last címet (kb. Maradandó). Teljesen indokolt kijelentés.

2014. 07. 22. Budapest Park
Sick Of It All
Evergreen Terrace

Srég

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme