Ki az, aki meg szokta hallgatni azokat a lemezeket, amelyeket különböző szerkesztőségek mindenféle besztof válogatásaikban ajánlanak? Mert mi nem. Minek? Van nekünk saját, inkább azzal foglalkozunk, és persze önöknek is a miénket ajánljuk. Ráadásul tök változatos. Tényleg.

Szerzőink minden homályos emléküket összeszedték, ami a 2013-as év lemeztermésére vonatkozik. A válogatás szempontjai nem voltak valami bonyolultak, de az fontos, hogy csak 3 lemezt lehetett megnevezni. Nem mindenkinek ment könnyen...

Szuszu:

Daughter – If You Leave


"Tíz szám, egyetlen hiba nélkül. Gyengéden kínoz halálra, a végeredmény pedig, szűnni nem akaró gyönyör."

Wattican Punk Ballet – Playground


"Mert örmények, kedvesek, tehetségesek, és szeretik a magyarokat. Plusz a Deti Picasso oszlopos tagjai voltak. Kell ennél több?"

Antonia Vai – Lovers and Prophets


"A "miénk"! Örülünk, hogy végre Magyarországon van, és minden egyes koncerten, és albummal teljesen lehengerel, és a földbe döngöl. Persze pozitív értelemben. A legjobb választás, a nap bármely szakában."

***

Andorka:

Amygdala – Pillars of Creation 

"A Pillars of Creation egy kicsit visszavisz abba az időbe, amikor még nem voltak olyan éles határok a zenei stílusok között, hanem a jó zene, egyszerűen jó zenének számított. A pszichedelikus rock bandákra hajazó gitárszólamok, tompa, mámorító szőnyeghangok, dubstep-es basszusok, vibráló ritmusok. Ezekből, és számos más rétegből építkezik kivételes érzékkel a szerző."

Poirier – Boundary


"Táncolható bass muzsika, agyas kísérletiség, tropical, dancehall, grime vagy éppen techno. Poirier virtuóz könnyedséggel keveri az egymástól elütő műfajokat. Hitvallása megadni a népnek amit akar egy jó kis zenei iskolázás mellett. Megfoghatatlan, ám azonnal szerethető stílusával, biztos, hogy még hosszú évekig megtölti a táncparketteket világszerte a kanadai lemezlovas/producer."

Bedroom Cassette Masters 1980 - 89 – Bármelyik Volume

"A kezdeményezés olyan király és egyedi, hogy tulajdonképpen nem is lehet választani az idén megjelent három albumból. Simon Holland BCM-je olyan zenék gyűjteménye, amelyek szintetizátorral és dobgéppel készültek „házilag” 80 és 89 között. Eredetileg e stílus autentikus darabjait kívánta felkutatni, de aztán belőle merítő kortárs, eredeti darabok is helyet kaptak. A lényeg a lo-fi, analóg hangzás, csak olyan eszközökkel dolgozhattak, amelyek a megadott években már rendelkezésre álltak."

***

KáZsé:

The Frattellis : We need medicine


"Kiváló britpop utóérzés skót zenészektől. Az album akkor is király lenne, ha az idei Szigeten nem ők nyomják az egyik legnagyobb bulit."

Diane Birch: Speak a Little Louder


"Kellemes zene, remek zongorával a fáradt téli estékhez."

Oh Land: Wish Bone


"Oh Land második lemeze nem sok változást mutat az elsőhöz viszonyítva, a zene azonban csak az elődóval együtt lesz igazán szerethető."

***

Gaben:

Anathema: Universal


"Az Anathema az isten, a legjobb, legkirályabb. De ez csak azért, mert nem kezdünk Anathemával kapcsolatos bekezdést enélkül a kinyilatkoztatás nélkül. Meg persze azért is, mert ez a lemez tetszik a legjobban azóta, mióta a liwerpooli arcok már nem igazán rock zenét nyomnak (vagy de?). Annak idején azt mondtuk a koncertfilmre, hogy hidegrázós. Na, időnként ez köszön vissza csak a hanganyagot hallgatva is. Kár, hogy rövid."

Michael Monroe: Horns & Halos


"Slágergyűjtemény az egykori Hanoi Rocks és Backyard Babies tagok vezetésével. Nem lehet sokat mondani róla, vidám rock n' roll. Kúl."

Bloodlights: Stand or Die


"Nem csak azért van itt, mert az év koncertjét kenték ősszel a Dürerben, hanem azért is, meg ilyen suttyó, súlyos, tökös és szarházi rock album régen jelent már meg. A zenekar felvette ezt a lemezt, aztán meghallgatta és kidobta, aztán újra kezdte a munkát, és mi csak azt tudjuk mondani, hogy érdemes volt. A harmadik - Ten Times - című dal elején van egy pillanat, amikor a gitáros mintha "elbotlana" a húrban. Na, már annak az egy másodpercnek a fílingje is leírhatatlan."

EveCarrot:

CocoRosie: Tales of a GrassWidow


"Sejtelmesen lágy, lágyan sejtelmes a fülnek, és különben is minden jó, ami Cocorosie."

Anna & the Barbies: Ánem!


"Kiderült általa, hogy ami magyar, még mindig nem feltétlenül rossz."

Yeah Yeah Yeahs: Mosquito


"Mert a Sacrilege című dal önmagában világmegváltoztató erejű „nóta”, és akkor az album többi daláról még szót sem ejtettünk."

Srég:

Triggs & Gusset: Legacy of the witty


"A Triggs & Gusset egy lengyel dzsessz duó, akik ezen a lemezen másokkal kiegészülve olyan mélységű gyászos doomjazzt kreálnak, ami kb. súlyosabb, mint a legtöbb végzetmetál együtt. Gyönyörű darab, amelyik annak ellenére nem mászik le a zenelejátszómról, hogy pl. tömegközlekedésen lehetetlen hallgatni, mert a sok kis finom megoldás egyáltalán nem jön át, csak csöndben, egy elsötétített szobában. De mégis, még ha csak a felét hallod, az is kurva jó."

Nick Cave and the Bad Seeds: Push The Sky Away


"A mester új lemeze. Tökéletes, mint mindig. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni?!"

Thyrfing:­ De Ödeslosa


"Kiknek orcáján azonnal kiül a heveny, lesajnáló mosolygás a "viking/pogány black metal" szókapcsolat hallatára (ahogyan régebben az enyémre is), nyugodtan behúzhatják fülüket­farkukat, és szégyenkezve agyonhallgathatják ezt a lemezt (és az elődjét, a Hels Vitét is), mert ezek a svéd srácok nem szarral gurigáznak. A Thyrfing még úgy is a legjobb ebben a műfajban (sőt, megkockáztatom az egész extrém metál mezőnyben is top 10es), hogy a nevében szerepel a "fing" szó. De amint meghalljuk a zenéjüket, elmegy a kedvünk a viccelődéstől. Az ősi mondák, csaták, szerelmek, csalódások, fájdalmak elevenednek meg, a műfajilag sajnos szinte kötelező patetikusság és mese­jelleg nélkül, olyan riffekkel, amelyek ereje előtt önkéntelenül meghajolsz. Többször."

És önnek melyik volt a kedvenc lemeze idén?
Írja meg nekünk itt!