A világ egyik legjobb zenekarának koncertjén jártunk Prágában szombaton. Koncertbeszámolónk következik, amelyet persze a helyszínen készült videókkal is gazdagon körítettünk!

Azoknak akik nem ismerik a Black Sabbathot , nehéz néhány szóban összefoglalni, hogy miért fogalmazunk ennyire sarkalatosan a zenekarral kapcsolatban. A könnyűzenében csak a legnagyobbakkal lehet őket emlegetni; mint például a Led Zeppelin, vagy a Pink Floyd. Különösen a keményebb zenét játszó együttesekre tettek felbecsülhetetlen hatást, óriási tisztelet övezi a munkásságukat, gyakorlatilag ők a metal műfaj megteremtői.

Ezek a birminghami munkásgyerekek bármit megtettek volna azért annak idején, hogy kitörjenek abból a közegből, amelyből származnak. Például úgy próbáltak meg nagyobb közönség előtt játszani, hogy népszerű zenekarok fellépése esetén, mindig odamentek az adott klubhoz teljes felszereléssel, hátha egyszer megengedik nekik a szervezők, hogy játszhassanak előzenekarként az ismertebb fellépők előtt. Általában nem jártak sikerrel és a kisbuszukban ücsörögtek egész este, de egyszer bejött a taktika, mert mikor a Jethro Tull –nak lerobbant a járgánya, ők ott voltak készenlétben, és letolhattak egy teljes bulit helyettük. Ez persze elég régen volt -több,mint 40 éve!- ma már nincs szükségük hasonló trükkökre.

Utoljára 15 évvel ezelőtt, 1998 június 3-án volt akkora szerencsénk, hogy megtekinthettük élőben a legendás zenekart, most viszont kénytelenek voltunk Prágáig utazni, hogy újra találkozhassunk kedvenceinkkel. Hóviharban, járhatatlan autópályákon verekedtük át magunkat, mire nagy nehezen eljutottunk a cseh fővárosba, amely adventi hangulatban fogadott bennünket – kedves volt csehektől, hogy Mikulás napi meglepetésként vendégül látták az O2 arénába a zenekart!

Mikor a helyszínre érkeztünk elégedetten konstatáltuk, hogy mennyire vegyes a közönség. Voltak örök lázadó rockerek, pocakos családapák, akik elővették a régi bőrdzsekijüket, fiatal gyerekek, sőt még egy pár hónapos csecsemőt is láttunk az anyukájával. Menő üzletemberek, szőkített plázacicák (ők persze főleg a VIP rész körül lógtak), de például láttunk 70 éves kerekesszékes mamikát is az unokájával. Szóval ebből is látszik, hogy az igazán jó zene tényleg kortalan, így a rajongóik is azok, sőt a Black Sabbath alapító tagjai közül is már valamennyien 60 felett tapossák az éveket.

Miközben az arénában a szektorunkat kerestük, már javában játszott az előzenekar az Unle Acid & the Deadbeats. Kellemes döngőlős riffek, szaggatós témák és pszichedelikus női énekhang. Ami később kiderült, hogy valójában férfi, de ezt azért nem volt egyszerű megállapítani, mert mi először hallottuk a zenekart, és ők csak ritkán néztek fel néhány másodpercre a komótos headbangelésből .

Csupán 2-3 számot tudtunk belőlük elcsípni, de az teljesen rendben volt, viszont eddigre már megtelt a stadion és a tömeg türelmetlenül várta,hogy színpadra lépjenek az este hősei. Nem is várattak bennünket sokáig: az átszerelés alatt lehúzott függöny mögül meghallottuk Ozzy hangját, majd a függöny felgördült és kezdetét vette az őrület!


A War Pigssel nyitott a csapat és az emberek láthatóan elégedettek voltak. Mi az emeletről figyeltük a tömeget; a sok boldog embert, ahogy énekeltek, táncoltak és hullámoztak. A zenekar tagjai is hozták a formájukat: Ozzy folyamatosan totyogott mint egy szarógalamb, közben jobbra balra szaladgált és vízzel locsolta magát és/vagy a közönséget. Iommi a szokásos kettőt előre kettőt hátra figurát hozta, Buttler csendben nyomatta a basszusfutamokat a háttérbe húzódva, a dobok mögött pedig- ahol régebben Bill Ward ütötte a bőröket, most Tommy Clufetos teljesített hibátlanul. A zenekar háta mögött folyamatosan ment a kivetítés, mindig az adott dal hangulatához igazítva. Az egyik legviccesebb jelenet ezzel kapcsolatosan az, mikor a Snowblind című szám alatt Tony Montana tűnt fel a Sebhelyesarcúból, amint egy hatalmas kokainhegyre veti magát, majd hófehér arccal felnéz a kamerába. Szerencsére azonban a vetítés arányaiban nem vonta el a figyelmet a zenészekről, őket többet lehetett látni.


A War Pigs után az Into the void majd az Under the sun-t játszották (kár, hogy az elszállós részt elhagyták) majd ezt követte az előbb említett Snowblind. Az új albumról három számot is játszottak: Az Age of Reason-t, -ami helyett mi inkább a Damaged Soul-t választottuk volna,de persze ez legyen a mi bajunk-itt egyébként még Iommi mester is félrenyúlt a gitárján. Eljátszották továbbá az albumnyitó End of the beginning-et valamint a komoly ontológiai prbolémát feszegető God is Dead? című számot is.(A kérdésre sajnos ezúttal sem kaptunk választ). A nagyobb „slágerekre” természetesen jobban megmozdult a tömeg, mint például az N.I.B. vagy az Iron man, de meglepetésként olyan számok is elhangzottak, mint a Dirty Women a Technical Ecstasy-ró vagy mondjuk az instrumentális Rat salad. Ezt a számot Clufetos kb. 10 perces dobszólója követte, aki egy teljesen őrült fazon, úgy nézett ki, mint egy megvadult hippi, és persze a dobolásba se lehetett belekötni. Bill persze nagyon hiányzott, de ez a srác remekül helytállt a nehéz feladatban.


Legnagyobb kedvencünk az estében a Black Sabbath című klasszikus előadása volt, amit Ozzy kicsit gyorsabb ritmusban énekelt, mint az eredeti verzióban – ezzel majdnem össze is zavarta a zenésztársait; mindezek ellenére ez a dal hihetetlenül hatásos volt a nagy stadion akusztikája miatt. A verze rész alatt, mikor Iommi csak a három „bűnös” hangot pengette, a dobok tamjai a szívverésünket is elnyomták, Ozzy pedig kétségbeesetten kiáltotta: Oh,no please God help me!... még most is beleborzongunk ha visszagondolunk rá!


Kicsit nehezen bocsátotottuk meg a csapatnak, hogy a Paranoid című bugyuta nótácskával zárták a bulit, pláne, hogy a Sabbath Bloody Sabbath riffjével indították a számot – de aztán eszünkbe jutott, hogy annakidején nem volt egyetlen iskolai zenakar sem, aki ne nyomta volna el ezt a számot, (többek közt mi magunk is tagjai voltunk ilyen együtteseknek) így végül megenyhültünk.

A koncertnek hirtelen vége lett, pedig mi még sokáig hallgattuk volna őket,de már csak felvételről játszották le a Zeitgeist című lebegést, és mi is elindultunk hazafelé.

Idősebb, vagy idősödő olvasóink megnyugtatására levontuk az este tanulságát: 60 felett is lehet szuper menőnek és R&R sztárnak lenni, vagy legalább csak jól érezni magunkat a bőrünkben.

Számlista:

1. War Pigs,
2. Into the Void
3. Under the Sun
4. Snowblind
5. Age of Reason
6. Black Sabbath
7. Behind the Wall of Sleep
8. N.I.B.
9. End of the Beginning
10. Fairies wear Boots
11. Rat Salad
12. Iron Man
13. God is Dead
14. Dirty Women
15. Children of the Grave
16. Paranoid