És még hosszú a sora az elismerő szavaknak a filmmel kapcsolatban, a színészekkel egyetemben. Lássuk hát, röviden a sztorit, és hogy miért is ennyire testhez álló az emberi pszichének ez a film, ami a napokban debütált a hazai mozikban. Eva (Julia Louis-Dreyfus) élete majdnem tökéletes. Sikeres masszőrként dolgozik, és azon kevesek közé tartozik, akik szeretik a munkájukat. Emellett egyedül neveli a lányát, aki érthetően a szeme fénye, viszont a kapcsolatukra ezáltal a lelki világára árnyékot vet a tény, miszerint nemsokára kiröppen a családi fészekből (szobából), egyetemre megy, és belekóstol a koleszos életbe.
Magányos estéin, barátaival, akiket egy családos házaspár alkot (Toni Collette, Ben Falcone), járkál el különböző összejövetelekre, vagy csak szimplán hozzájuk vacsorára stb. az egyik ilyen nagyobb szabású rendezvényen megismerkedik Alberttel (James Gandolfini), aki vicces, kedves és szintén magányos. Tippelhetünk, hogy ezek után mi következik, nyílván randiznak egy ideig, aztán szépen összejönnek, és örülnek a ’párosan szép az élet’- érzésnek… egy egészen rövid ideig.


Mivel, mint az nemsokára kiderül, az egyik páciense, Marianne (Catherine Keener) folyton a volt férjét szidja, aki nem más, mint Albert. Ami mindaddig mulatságos volt, amíg a masszőr rá nem jön, hogy az új pasija és Marianne régi férje ugyanaz a személy. És nem tehet róla, kezdi a másik nő szemével látni a férfit: tohonya, lusta, hájpacninak. Pedig előbb-utóbb, muszáj döntenie, hogy kinek hisz: a saját vagy valaki más szemének.




A film különlegessége az egyszerűségében rejlik. Nem akarnak túljátszani semmit, csak egyszerű emberként jelennek meg a vásznon, akik ugyanúgy elváltak, mint bárki a környezetünkben, egyedül nevelik a gyermeküket, aki nemsokára kiröppen a családi fészekből, és még nem temetik magukat, hanem második fiatalkorukat élvén, újra ismerkedni szeretnének, és egy sokkal érettebb és komolyabb kapcsolatot kialakítani valakivel. Mert nincs az a kor az ember életében, amikor megszűnne vágyni egy társra. És ha már itt tartunk, akkor természetesen elvárásokat is támaszt a másikkal szemben, például, rendelkezzen humorérzékkel, ha már nem is egy adonisz, a mások számára idegesítő szokásai, számunkra legyenek pozitívak, és imponálóak. És legyen éjjeliszekrénye.

A másik fél részéről pedig érthető elvárás lenne, hogy mondjuk az új barátnője, ne a volt feleségét masszírozza, és ne hagyja telebeszélni a fejét a férfi negatív tulajdonságaival, miután már rájött, hogy kiről is van szó.De hát az ember követ el hibákat,- ez kortalan-, és nem képes kiszállni belőle, hiába tudja azt a pontot, hogy mikor kéne..

És képes arra, hogy így megbonyolítsa a saját és mások életét, sőt ennél azt hiszem már vadabb dolgokat is láttunk életünk során, a közvetlen környezetünkben.

Kedves kis film, a kortalan szerelemről, és párkeresésről, és a közben elkövetett tinédzser baklövésekről.


Kedvenc szavunk, a "pazar" is szerepel a plakáton, tehát nem lehet rossz!

A szereplőgárda összetétele is ’otthonossá’ teszi a filmet, gondolunk itt Toni Colette felbukkanására, akit egy egész világ a szívébe zárt a Muriel esküvője miatt. Bár rajta is látszik a korral való küzdelem, amit sajnos a szokásos módszerekkel próbál ’kiküszöbölni’, irdatlan mértékű fogyás, hidrogén szőke haj és frufru (ami senkinek nem áll jól), az eredmény, a közeli képeknél főleg, hatalmas ráncos homlok, és arc…a frufru ez esetben hasznos. Ettől eltekintve, kellemes játékot láthatunk tőle, csak úgy mint a másik közkedvelt színésznőtől Catherine Keener-től, aki a volt feleséget játssza, visszafogott, kiegyensúlyozott, tehetséges, értelmiségi nő, aki tisztában van az értékeivel.

A kedves, játékos és ötletes romantikus vígjáték szomorú különlegessége, hogy ez a Maffiózókban világhírűvé vált, 51 éves korában váratlanul elhunyt James Gandolfini egyik utolsó filmje. Egy apró érdekesség a filmben; James Gandolfini lányát alakító fiatal színésznő, Eve Hewson a való életben a U2 frontembere, Bono lánya.

Kellemes kikapcsolódás egy melós nap után, délutánra vagy az esti órákra, főleg ha mosolyogni szeretnénk egy kicsit.