Pillanat alatt aranylemez lett Finnországban Michael Monroe új albuma, a Horns and Halos. Ebben persze nincsen semmi meglepő, hiszen az északi tesóknál az énekes óriási sztár és a lemez is nagyon össze van rakva.

A Hanoi Rocks 2009-es feloszlása után a frontember nem sokat teketóriázott, gyorsan összerántotta új zenekarát és egy kiváló koncertlemezt is felvettek bemelegítés gyanánt, aztán pedig nekiálltak az azóta szintén bearanyozódott Sensory Overdivenak.

Utána – mint az várható volt – lett némi változás a csapatban, de a mostani felállás stabilnak tűnik: Monroe mellett felbukkan Dregen, akit a Backyard Babiesből, Sami Yaffa, akit a Hanoi Rocksből és a New York Dollsból, Steve Conte akit szintén a New York Dollsból és a Company Of Wolvesból, valamint Karl 'Rockfist' Rosqvist, akit a Danzigból is ismerhet a közönség.


A Horns and Halos lemez nincsen negyven perc, ez tizenegy kiválóan működő dalt jelent. Az énekes a legtöbbet Dregennel írta, és akik ismerik a Backyard Babies nótáit, azok erre maguktól is rájönnének mondjuk a Half the Way hallatán. A tizenegy számból amúgy legalább öt húzódalnak tekinthető. Kiváló a klipnóta, a Ballad Of The Lower East Side, a Saturday Night Special, a Horns And Halos, és a Ritual is.


Egyszóval sokkal több jót tudunk elmondani a korongról, mint rosszat. Sajnos rövid, igen, hamar megunható, és azért meg kell párszor hallgatni ahhoz, hogy igazán megtetsszen, ellentétben mondjuk az előző albummal, amely elsőre kiválóan működött. Viszont minden manapság glam-sleaze-punk rockot játszó fiatal felkötheti a gatyát, mert ez az ötvennél idősebb, bukszaszájú fószer (megint) leiskolázta őket.