A rejtőzködő zenész új kislemeze kapcsán addig elmerészkedett, hogy smsben(!) tájékoztassa Mariann Hobbst, a BBC rádiós műsorvezetőjét új kislemezének üzenetéről. Ez állt az smsben: "Abban reménykedem, hogy talán segíthetek valakinek, abban hogy higgyen magában, hogy ne féljen, hogy ne adja fel, hogy tudja, hogy valaki valahol kiáll mellette." Na, ez még a mi cinikus kis kőszívünket is megmelengette.

Az új EP egyébként Burial egyetlen idei kiadványa. A Rival Dealerrel sikerült újat alkotni, a lényegi elemeket megőrizve kicsit új vizekre evezni. Itt nem csak az egészen konkrét, emberbarát szövegvilágról van szó, amelyben a zenész állástfoglal a tolerancia mellett. Hozzátesszük ez teljesen jól működik. Hogy milyen is ez az újítás, arról mindenkinek meg lesz a  véleménye, nekünk is megvan és trekkenként ki is fejtjük:

A Rival Dealer epikusabb, ugrálósabb trekkre sikerült, idézi a klasszikus drum'n'bass-t női vokálokkal, különböző soundbiteokkal, majd elmegy egy kicsit technoba és rave-be is. Ebben nincs semmi szokatlan, ezért szeretjük Burialt, és az újonnan megtalált lendület csak fokozza a rajongást.  Zenei, hangulati sokoldalúságával ugyanúgy hozza a megszokott formát, és a rá jellemző módon teljesen leköti a hallgatót. A szám kicsit több, mint 10 perces, ez eddigi rövidebb trekkekhez képest. A hangkollázs jelleg egyébként még ad is valami pluszt a nyitó dalnak. A női vokál pedig kijelenti „this is who I am.” Amiből már visszaköszön a tolerancia témaköre. Erre csak azt tudjuk mondani, hajrá!

A második, trekk, a Hiders, lassan, dallamosan indul, majd következik egy kis csend, újabb soundbite és egy kis zúgás. Igazából a Hiders, amely csak 41/2 perces, inkább átvezető a két hosszabb trekk között.

Szintén énekhanggal tarkított, lassú, atmoszférikus, ambient trekk a Come Down To Us, mind a 13 percében. Némi csavaros, keleties hangzást is véltünk felfedezni benne. Szomorkásnak szomorkás, de valahogy nem az a Burialosan, szépen, sokatmondóan szomorkás. 

Az üzenetet mindenképpen méltányoljuk, de a második két szám nem ütött akkorát, mint ahogy azt vártuk volna a nagyon erős felvezetés után. Na, de nem is lehet mindig best-ofot alkotni és bizonyára lesz még Burialnak olyan lemeze, amivel a címadó Rival Dealerhez hasonlóan, leszakítja az arcunkat.