Az első rendezvény óta sokat tanultak a szervezők, és a Dürer-kert nagyon jó választásnak bizonyult új helyszínként a tavalyi levegőtlen, túlzsúfolt, kényelmetlen PeCsa után. A Dürlinben több teremben folyt a móka és a vazelin, a tetoválókon kívül fodrászok, testfestők és rúdtáncos lányok dolgoztak azért, hogy mindenki jól érezze magát. A konferenciaközpont különböző helyszínein egyenletesen megoszlott a tömeg, és bár nagyon sokan voltunk, mégsem vált fullasztóvá egyik terem sem.

A legkülönbözőbb minták közül mindenki találhatott kedvére valót, és a legszerencsésebb látogatók egyiket-másikat haza is vihették a bőrükön; de akinek egy tetoválás sok lett volna elsőre, az jelentkezhetett a 150 ajándék piercing egyikéért.

Este tíz körül a hangulat a tetőfokára hágott, a Nagyteremben Subscribe-ra lehetett éppen tombolni, a résztvevő művészek java ekkortájt fejezte be a varrást, és indulhatott az éjszakába (és a tizenegykor kezdődő Deák Bill Blues Bandre), ha nem gémberedett el túlzottan a munkában.

A közönség tagjai akár egy reprezentatív közvélemény-kutatás alanyai is lehettek volna, annyira változatos korú és foglalkozású embert hozott össze a tetoválások szeretete – és ebbe a zombi apokalipszis elszenvedőit, valamint túlélőit is beleértem. Látszólag mindenki jókedvűen nézegetett a standoknál, fogyasztotta a védőitalát, és sétált koptatott farmerban, vagy zakóban és nyakkendőben, vagy abban a ruhában, ami éppen ráugrott a szekrényből indulás előtt. Talán pont emiatt a vegyes felvágott felhozatal miatt lett ennyire egyedi és megismételhetetlen ez az éjszaka, bár nagyon remélem, hogy jövőre azért sikerül majd ismét megugrani a lécet.


Az egész rendezvény hangulatában és szervezésében abszolút felülmúlta a várakozásaimat, egy európai színvonalú, igazi óévbúcsúztató partin vett részt, aki jegyet váltott. Köszönöm, hogy részt vehettem; a következőt sem fogom kihagyni.


-Angel8


Képgaléria: