Már 2003-óta élvezhetjük ezt a napot, hajnalba nyúlóan, a kultúrának szentelve. Ilyenkor, nem csak a jó idő miatt, mozdul meg a város. Élettel telnek meg az utcák és a terek. Mindenki izgatottan járja végig a kedvenc és régóta megnézni vágyott kiállításait, múzeumait.



Ilyenkor általában „felélénkítik” a régebbi kiállításokat is, miszerint, sokkal interaktívabbak lesznek, és esetenként híres embereket is felkérnek, hogy úgymond tartsanak tárlatvezetést a nagyérdeműnek, ezzel is izgalmasabbá téve az eddigi kiállításokat. Lássuk hát, amit mi láttunk.


A nézelődést a Kerepesi, vagy mostani nevén Fiumei Úti Temetőben/Sírkertben kezdtük. Ahol kis túrakocsikkal vitték körbe az érdeklődőket, de helyhiány esetén gyalog is lehetett követni a „tárlatvezetést”. Első megállónk Vörösmarty Mihály sírja volt, aztán Arany Jánosé következett, ezután a Munkásmozgalmi panteonnál hallgathattunk meg pár szót, utána pedig Kossuth Lajos mauzóleuma jött. Hatalmas és gyönyörű emelvény, ami tárva-nyitva állt a látogatók előtt. József Attila, Blaha Lujza, és az 56-os hősök sírkertjét is érintettük. Bár őszíntén szólva, így utólag úgy gondoljuk, hogy ilyen hőségben választhattunk volna más helyszínt első állomásnak.




Elmentünk a Sziddhárta Közösségi Házba is, ahol délután 4-től különféle programokon és kiállításokon vehettünk részt, mint az Integrál önmegvalósítás, vagy a Gerincjóga, Találj rá a belső erődre(nem, nem az épületre), A mozdulatok tükrében, Gyógyító ringatás és más, ezekhez hasonló lelki-testi egyensúlyt elősegítő gyakorlatok, foglalkozások. A kapunál készíthettek a látogatók, színes kavicsokból mandalát, amit hajnal 2-kor, záró programként lebontottak a szervezők az Elmúlás szertartás keretei közt. Mi amúgy kétféle kiállítást néztünk meg az interaktív foglalkozások közben. Bölcsőtől a Buddháig, ami Integrál ember és világkép interaktív kiállítás volt. A születéstől a halálig vezető utat járhattuk be, kezdve a szülőcsatornán való átjutással, aztán a gyermekkor nehézségeivel és a felnőtté válással folytatva. Mindeközben figyelve arra, hogy helyesen éljünk, és megtaláljuk a lelki békénket. A másik kiállításon mandalákat néztünk, méghozzá eredeti tibeti és kortárs művészeti mandalákat.



Utunk következő pontja Lábass Endre (festő, író, fotóművész) műtermébe vezetett. A művészbejárón át vezetett fel a lépcső a kupoláig, ahol a kincsek rejtőztek. Személyes vezetést kaphatott az idelátogató, mellé gyönyörű kilátást, és érdekes történeteket. Plusz egy kis hőgutát, de azt a műterem fantasztikus elhelyezkedése miatt szinte észre se lehetett venni.

Ezután átnyargaltunk a Ludwig Múzeumba, ahol Alföldi Róbert tartott tárlatvezetést, Robert Mapplethorpe a kortárs fotográfia világhírű alakja, a közönséget megosztó, és néhol erősen szexuális töltetű kiállításán. Alföldi Róbert jelentős művészeti múltja nyomán, nem csak egyszerű képelemzést kaptunk, hanem szakszerűbb szemmel való vizsgálódást, és történeti hátteret. A 70-es években a szexualitás forradalma zajlott. Ezt Robert Mapplethorpe jól tudta használni, és csak olyan dolgokat, embereket, témákat fotózott, ami igazán érdekelte. A kiállítás különben még szeptember 30-ig megtekinthető.



Na, eddigre már teljesen kimelegedtünk, így egy kicsit hűsebb időre vágytunk, amit tökéletesen meg is kaptunk a Budavári Labirintusban. Ez a hely, alapvetően, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt, az ide látogatóknak, a baj csak most az volt, hogy a több száz látogató miatt nem egy izgalmas, olajlámpásos bolyongásban volt részünk. Sokkal inkább egy sáskaraj szerű megszállásról volt szó, odabent minden kivilágítva, rengeteg ember, sodródás, aztán vége is volt. A borkút sem üzemelt már, és ami régen izgalmas barangolásnak számított, az most egy hűsítő egyenes vágta volt a vár gyomrában. Ennek ellenére készültek nekünk vámpírokkal, akik vagy megharaptak, vagy mi haraphattuk meg őket, és boszikkal is, akik nagyon nem csináltak semmit.



Végső állomásunk a Fővárosi Nagycirkuszba vezetett. Kifestett és beöltözött zsonglőrök és szobornak álcázott Urak és Hölgyek szórakoztatták a nagyérdeműt, bent pedig a gyülekező nézőteret, bohócok, artisták, meglepően hajlékony hölgyek és varieté előadók tartották izgalomban. Az est végére minden szék megtelt a nézőtéren, és a kis kapukon is szinte „befolytak” az emberek. Az első sorokból persze aktivizáltak pár nézőt, hol egy hölgyet hívtak segítségükre a mutatványukhoz, például a bűvész uraság, hogy együttes erővel megtáncoltassák a levegőben az asztalt, hol pedig a törpe előadó, 4 életerős férfiembert hívott a segítségére, hogy rajtuk bemutatózzon, és kicsit megizzassza őket. A végén persze hihetetlen nagy sikert arattak. Jó érzés volt úgy végignézni a Cirkuszon, hogy újra megtelt élettel.

Mi már most azon agyalunk, hogy jövőre mely helyszíneket nézünk meg. Múzeumok Éjszakája rulez!

Szuszu
(a cikkben a szerző képei láthatóak)