Glendon Swarthout: Őrület és szerelem - címekbe fojtott remekmű

Aki a cím alapján próbál okoskodni, nagyot koppanhat, ugyanis az vajmi kevéssé jellemzi a művet. Igen, van itt szerelem-féle, meg őrület is szépszerével, de a dolog koránt sem olyan egyszerű mint ahogy azt a borítás sugallja. Röpke pillanat múlva taglaljuk is, hogy mennyire nem az.

Glendon Swarthout regénye méltán válhatna ikonikus alkotássá, ha valami igazán ütős címmel futna. Az eredeti sem (The Homesman) fejezi ki a tartalom nagyszerűségét, hogy a magyar "fordításról" aztán ne is beszéljünk.

Az Őrület és szerelem első körben inkább hajaz egy könnyed, erotikus szösszenetre, mint akármi másra, noha egy vérfagyasztóan realisztikus történet bújik meg a regény lapjai között.

Az 1850-es években járunk, s a Vadnyugat első telepeseinek drámáját követheti végig az olvasó. A Farm, ahol élünk című sorozat romantikáját már az első lapokon porrá zúzza a szerző. Ezeken a vérrel és verítékkel megművelt pormezőkön nincs képeslap család, és a manapság oly népszerű pozitív gondolkodás sem menti meg az embereket a totális széthullástól. 

A filmes poszter teljes mértékben visszaadja a regény hangulatát.

Swarthout nem sokat lacafacál, részletesen elénk festi négy telepes asszony őrületének történetét minden emberhez méltatlan, visszataszító és kegyetlen részletével együtt. S ezt úgy, hogy az író egy pillanatig sem narrál, vagy ítélkezik: egyszerűen leírja, amit "lát" pátosz- és sallangmentesen. Itt jön a képbe főhősnőnk, Mary Bee Cuddy, aki nemének bélyege és magánya ellenére is nap mint nap győztes csatákat vív az elképzelhetetlennel. Ő lesz az, aki a férfiak ellenében magára veszi nők gondját, és elvállalja, hogy visszavigye őket északra, a családjukhoz. A feladat nem várt fordulatokat és kalandokat hoz, ami Mary Bee számára is elhozza a végzetet.

További hangulatfestő illusztrációnk

Hogy van-e őrület ebben a történetben? De még mennyire, hogy van. Átszövi, keresztüldöfi, jellemzi mindazokat, akik a Vadnyugat kies tájain keresik a boldogulást. A szerelem már nem ilyen egyértelmű. Igen, az emberek szeretik egymást, amennyire ez lehetséges a semmi közepén, kitéve az idő és az őslakosok szeszélyeinek, a lélektelen mindennapoknak, összezárva fából és kőből eszkábált, rókalyukszerű hajlékaiban.

Ebben a regényben valami megfoghatatlanul eredeti. Talán az, hogy olyan téma került elő, amely könnyen arra csábítaná íróját, hogy megszínezze némi idealista ábránddal. Azt hihetnénk, Swarthout patikamérlegen méri a romantikát és a nyers drámát: de nem. Nem érdekli semmi a klasszikus történetmesélés, ahogy hidegen hagyja a mindenkori olvasó is.
Maximálisan elvonja a figyelmét a történet leíró jellege, pontossága - leköti a szereplők hús-vér állapota, hagyja, hogy a döntéseiket maguk hozzák meg. Innentől fogva aligha csoda, ha a recept nyomán egy zsigereket tekergető, emlékezetes mű született, amelyet nem átallunk szorgalmasan ajánlani Önöknek.

A regényt egyébiránt Tommy Lee Jones képernyőre adaptálta meglehetős érzékenységgel, amelyet csak mélyít a tény, hogy Hilary Swank-et kérte fel Mary Bee Cuddy szerepére.

A film magyar címe A kelletlen útitárs. Mi már meg sem szólalunk...





-Evecarrot





Maxim, Szeged, 2015
272 oldal
ISBN: 9789632616094
Fordította: Stier Ágnes

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme