A különleges hangeffektusok bevezetője, az ipari zene úttörője, a szürrealista költő és dalszövegíró, a hatvanas évek Rimbaud-ja, Syd Barrett, a Pink Floyd alapítója hetven éve, 1941. január 6-án született.


Roger Keith Barrett tizenegy éves korában kapott először hangszert: egy ukulelét. Később bendzsót, majd akusztikus gitárt kapott a szüleitől, akik ekkor még nem sejtették, hogy a kis Rádzsör majd jól rákap az LSD-re.

Syd néven akkor kezdett működni, amikor megvette első elektromos gitárját. 1964-ben lett a Camberwell College of Arts hallgatója, nem sokkal később alapította meg a Pink Floydot (Rick Wright billentyűk, Nick Mason dob, Roger Waters basszus).

A csapat nevét egyébként Pink Anderson és Floyd Council amerikai blues zenészek nevéből gyúrta össze. Ők voltak az elsők, akik vetítésekkel tették érdekesebbé koncertjeiket, amelyeken a hagyományos hangszerek mellett ipari zajokat, autódudákat, madárhangokat és elektronikus zörejeket is megszólaltattak.

1967 tavaszán jelent meg első Pink Floyd lemez, a The Piper At The Gates Of The Dawn, amely szinte teljes egészében Barrett szerzeményeit tartalmazza. A dalok erdei manókról, bolygók között tévelygő alakokról, és más fura lényekről szólnak. Az addigi rockhangzástól idegen gitárfutamok, a sejtelmes orgonajáték, a kísérteties dob és basszus egy addig ismeretlen világba röpítették a hallgatót, a korong leghíresebb felvételei az Astronomy Domine és az Interstellar Overdrive.



Aztán úgy volt, ahogy az lenni szokott, hirtelen jött sikerre hivatkozva Syd minden kábítószert kipróbált, a legjobban pedig az LSD jött be neki. A színpadon is teljesen kiszámíthatatlanná vált, megesett, hogy hosszú percekig egyetlen hangot pengetett, ezért társai a biztonság kedvéért felvették mellé gitárosnak a gyerekkori barátot, David Gilmourt.

A következő albumon (A Saucerful of Secrets, 1968), amely világhírűvé tette a Pink Floydot, Barrett már csak egyetlen dalt jegyzett, s végül elhagyta az együttest. A zenekar legendáriuma szerint erre 1968. április 6-án, este 18 óra 30 perckor került sor, amikor kilépett a londoni stúdió ajtaján.



Syd stílusa még éveken át befolyásolta a Pink Floyd szerzeményeit, hatása az Atom Heart Mother (1970) és a Meddle (1971) lemezeken is érezhető. A többiek nem akartak belenyugodni elvesztésébe, azt szerették volna, hogy továbbra is ő írja a dalokat, még ha nem is nem lép fel velük, s önzetlenül segítettek szólóterveinek megvalósításában is. Az első, a The Madcap Laughs (1969) még viszonylag jól sikerült, de a következő, Barrett (1970) című korongot a kíméletlen kritikusok "kényszerzubbony-rocknak" nevezték. A gitáros ezután hosszú időre eltűnt, a legkülönfélébb legendák terjengtek róla. Zenésztársai azonban nem felejtették el, megidézték a The Dark Side Of The Moon (1973) Brain Damage című dalában, a Wish You Were Here (1975) pedig kimondottan róla szól, az "őrült gyémánt" (Shine On You Crazy Diamond) is ő. Alakja még a The Wall (1979) című albumon is felbukkan néhány dalban.



Syd Barrett 2006. július 7-én halt meg.