FOOTER.HU Kulturális magazin: "Alkotni viszont kötelességem"

"Alkotni viszont kötelességem" – az örökifjú Szilágy Zoé

szerda, július 25, 2012

FOOTER

Vannak olyan alkotók, akiknek a munkásságából olyan elemi erővel üt át az érzelem, hogy szinte arcon csap. Szilágyi Zoé festményeiről elsősorban az az érzése támad az embernek, hogy ez a nő borzasztóan dühös. Aztán meg az, hogy a legtöbbünk mindennapi valóságától igencsak elhatárolt, saját világban él.

Festményeit nézegetve, blogját, verseit olvasva beléphetünk ebbe a sajátos és lenyűgözően érdekes világba, de nem érezzük itt magunkat maradéktalanul kényelmesen, mert mint mindent „jó” művész egyrészt kissé megszállott, másrészt pedig néhány kellemetlen igazságot tár elénk nemes egyszerűséggel, pengeéles őszinteséggel.

Zoltán Éva „Zoé” 1966-ban született Budapesten, de Németországban nőtt fel, a kilencvenes években ismerkedett meg férjével és alkotótársával, a 2007-ben elhunyt Szilágyi Lackóval.

Autodidakta művész, aki nagyon személyes hangvételű, gyakran melankolikus belső látomásokat, állatokat, portrékat és furcsa álmait festi meg.

Munkáit teljes egészében személyes blogjáival, önéletrajzi írásaival, verseivel együtt lehet értékelni és értelmezni. Ő az aki teljes személyiségével alkot, ahogy extrém külsejéről is azt vallja, hogy része a művészetének. "Igen, mindent kidekorálok magam körül és életem minden pillanata az alkotásról szól. Tán ezért is hordok tetkót: hogy a saját világom mindig, mindenütt velem lehessen...!Igen, ezért."

Az alkotást kötelességnek és hitvallásnak éli meg ezért kizárólag képeladásokból és kisebb adományokból tartja fent magát: "alkotni viszont kötelességem, ha már kaptam a tehetségem a teremtőtől."

Naiv, szürreális, expresszív és harsány alkotásai egy olyan ember munkái, aki nem tud nem alkotni, aki nem tudja nem elmondani történetét. Ez a dac, a megalkuvás hiánya és a vonzalom a denevérekhez, vámpírokhoz, temetőkhöz, punk-rockhoz és az újhullámos zenékhez ettől tényleg egy kicsit zavarba jövünk. Miért is?

Talán, mert mi már „felnőttünk” és javarészt magunk mögött hagytuk, vagy legalábbis kompromisszumot kötöttünk ifjúkori álmainkkal, és itt van egy csaj, akinek ez soha nem fordult meg a fejében, szenvedést és szegénységet vállalva megmaradt ugyanannak a művész-punk lánynak aki egy berlini foglaltházban élt és képeiből tartotta fent magát.

Mert Zoé szenvedő művész és itt jön az újabb kényes igazság, amiről Szilágyi Zoé gyakran be is számol blogjaiban, hogy hazánkban a kultúra támogatása bizony a béka … alatt van és valahol nem igazság, hogy ilyen tehetségek a szenvedő művész szerepébe kényszerülnek, míg a középszerűséget a média gyakran az egekig magasztalja. Ebbe most viszont nem kívánunk belemenni, inkább örömmel adunk hírt egy izgalmas kortárs alkotóról, akinek munkáival szerintünk érdemes ismerkedni, főleg a szélsőségesebb ízléssel megáldottaknak.