Még egy ilyen sivár hónapot, mint a január, szinte nem történik semmi... A bejgli gondolatától még rosszul vagyunk, januári fizetésünket pedig elvitte a karácsonykor felvett hitel. Az államcsődhöz közeli állapoton jól felhúzhatnánk magunkat, és megkérdőjelezhetnénk doktori disszertációnkat is, ha nem jósoltak volna úgyis világvégét a maják. De az Armaggedon alá is kell a kísérőzene. Kislemez mustra január utolsó hetében.

1.Bon Iver – Towers
Egy ideig csak a biciklivel közlekedő, szelektív hulladékgyűjtő alternatív fiatalok zenéje volt, de ahogy elkezdődött körülöttük a hájp, mi halandók is észrevettük az amerikai Wisconsinból származó indie együttest. A Towers nem rossz dalocska. Másnaposan, csalamádéevés közben kiváló hallgatnivaló.

2. Leonard Cohen – The Darkness
A Hallelujah eredeti előadója január 31-én jelentkezik új, ’Old Ideas’ névre keresztelt stúdióalbumával. A ’The Darkness’ az első kislemez az új anyagról és első hallásra olyan, mint maga az előadó: karcos és nehezen értelmezhető. 2012 tökéletes aláfestő zenéje.

3. Cover Drive – Twilight
Félreértés ne essék. A dalnak semmi köze a vámpírokhoz vagy a vérfarkasokhoz. A Cover Drive egy viszonylag új, főleg R&B-ben utazó barbadosi zenekar. A fülbemászó és egyszerű dallamvilágukkal ezen a héten ők a legesélyesebbek, hogy a slágerlisták elejére férkőzzenek. Lana Del Ray mellett.

4. Charlotte Gainsbourg – Anna
A francia énekes-színésznő közel húsz éve a szakmában van már. Híres édesapja mellet és ellenére is szép sikereket ér el, legyen szó zenéről vagy francia filmekről. Az e heti kislemezek közül ezt a dalt szavaztuk meg kedvencnek. Még akkor is, ha egy kicsit Patti Smith jut róla eszünkbe.


5. Nerina Pallot – All Bets are Off
Új zenével jelentkezik a Lány, aki szerint mindenki háborúba ment. Nerina Pallot legismertebb szerzeménye feltehetőleg mindig is az ’Everybody’s gone to War’ marad. Ezen az új kislemez sem változtat. Az ’All Bets are Off’ sajnos elég feledhetővé sikeredett.

6. Lana Del Ray – Born to Die
Mostanában főleg hideget kap 2011 legjobban várt előadója, köszönthetően a múlt heti Saturday Night Live-os fellépésének. Mi is megnéztük. Tényleg borzalmas volt. A szilikonos ajkakat pedig sosem tudtuk értelmezni. A lemezen azonban átjön minden, ami élőben nem. Sajnos vagy szerencsére? Majd az idő eldönti.


7. Professor Green – Never Be a Right Time
A ’The Streets’-re hajazó Professor Green, szintén kellemes háttérzene lehet. A metró mozgólépcsőjén vagy hajnalban, amikor várjuk, hogy megérkezzen az első szerelvény. Arra azonban senki ne számítson arra, ő fog újdonságot csempészni a brit hip-hop zenébe. A rap nem a britek műfaja, mint ahogy a miénk sem.