Kibukik az „örök primadonna” nehéz természete, adott némi keserű poénkodás a Jászai Mari tér elnevezésén. Ami teljesen jogos megidézett művésztől, hiszen valószínűleg senki nem akar színház, utcanév, vagy villamosmegálló vagy egyéb közterület lenni. Az elmúlt korok alkotói is hús vér emberek voltak, és gyakran olyan dolgok derülnek ki róluk, amik nem férnek bele az utókor róluk alkotott képébe. Menszátor Héresz Attila belebújik a hajdani díva bőrébe, eggyé válik vele és tovább gondolja Jászait a művészt, és Jászait, az embert. Így válik a monodráma egyszerre nagyon személyes értelmezéssé és a művészember egyetemes vallomásává.