Önök pontosan tudják, hogy távol áll tőlünk a nagy ívű lózungok használata, sőt, inkább fikázni szeretünk. Éppen ezért talán meglepő lehet az a kijelentésünk, hogy a Sodrásban az egyik legtökéletesebb magyar film, amit valaha készítettek. De ne lepődjenek meg, mert ez semmi extra, csupán az igazság. Meg is győződhetnek róla a szemük segítségével, mert az egész film megtekinthető a FOOTER.HU-n!


Gaál István 2007-ben hunyt el, nagy űrt hagyva maga után a magyar filmművészetben. Egyedi stílusa, már első (vizsga) filmjén, a Pályamunkásokon is egyből érezhető. Rendezőként, operatőrként egyaránt maradandót alkotott, leginkább dokumentumfilmesként ismerik. Az 1963-as Sodrásban első és sajnos kábé az egyetlen komoly, egész estés nagyjátékfilmje – egész életében nehézségekkel küzdött, de küzdött becsülettel és kitartással. Az olasz neorealizmus hatása egyértelmű, de Gaál zenére, ritmikára, kontrasztra nagyon építő, igényes, alaposan kigondolt képei mégis másmilyenek, egyediek. A történet egyszerű, fiatalok fürdőzni indulnak a Tiszára, a kitörő szabadságmámor azonban tragédiába torkollik. A film a hatvanas évek óta nem avult el, sajátos hangulata és sokféleképpen értelmezhető mondanivalója miatt. Operatőrként Sára Sándor remekel. Szerintünk menő ismerni.

A megfejtéseket pedig, hogy tulajdonképpen ki is tűnt el, a szerkesztőségbe várjuk!