Azt a címet is adhattuk volna, hogy egy nagyon európai film Amerikából. A mozi mindössze két helyszínen játszódik és a cselekmény is látszólag lassan halad előre. Nem a szokványos ’coming of age story’. A történet a felnőtté válás helyett a zavarodottság érzésére fókuszál. Amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, az álomból valóság lesz és fordítva. Az ilyenkor szokásos drogok és alkohol helyett, Martha inkább egy új családba menekül. Egy szektába. Felnőni azonban sehol sem könnyű. Ő is megkapja a saját rémálmát.

A nyitóképen egy farmot látunk. Férfiak fát vágnak, nők kertészkednek, és vacsorát főznek. Idilli környezet, mintha visszaléptünk volna az időben. Egy pillanatra hagyjuk magunkat becsapni. Aztán éles váltás. Egy lány menekül. Kétségbeesett és zavarodott. Telefonál, de azt sem tudja megmondani, hol van.

Martha és Marcy May ugyanaz a személy. Martha (Elizabeth Olsen) a való világból egy kommunába menekül, új nevet kap és új családot. A látszólag sokkal szabadabb környezetben azonban szigorú szabályok uralkodnak. A szekta vezetője, Partick (John Hawkes) az új életért cserébe sokat követel. Teljes alázatot és „befogadást”. Megszoksz vagy megszöksz. Martha elszökik. Vissza a nővéréhez (Sarah Paulson), a normális életbe, egy connecticuti nyaralóba. A múlt történéseit azonban nem lehet kitörölni senkiből. Marthának újra meg kell tanulnia beilleszkedni abba a társadalomba, amit egyszer már maga mögött hagyott.





A film két idősíkban halad előre. A jelenben egy riadt lányt látunk, aki próbál normális, emberi kapcsolatot kialakítani nővérével, akivel a múltban nem volt felhőtlen a viszonya. Martha viselkedése azonban hisztérikus és zavarodott. Nem bízik senkiben és nem avat be senkit a titkába.
A második idősík, a múlt. Martha titkát fedi fel előttünk. Mind azt a szörnyűséget, ami akkor történt vele, amikor „új családjával” élt a Partick vezette közösségben.

Sean Durkin (író, rendező) története lassan bontakozik ki előttünk, de a feszültséget végig sikerül fenntartania. A filmet a várakozás hangulata járja át. Várjuk, hogy valami történjen. Magyarázatot akarunk kapni arra, hogy a főhős, két év után miért dönt úgy, hogy megszökik választott otthonából. A film végén, a kép teljes lesz. Egy ilyen kalandból azonban sajnos, senki nem keveredik ki büntetlenül vagy épen. Csak a fantáziátlan néző érzi azt, hogy átverték.

Sean Durkin remek színészekre osztotta a szerepeket. Egy ilyen hangulatú filmnél, pedig ez a legfontosabb. John Hawkes szuggesztív játéka hátborzongató. Sarah Paulsonról pedig egyszerűen lehetetlen rosszat írni: a megfelelő arányban cukormáz és idegesítő. A főszereplő Elizabeth Olsen hibátlanul hozza a megzavarodott, fiatal lány karakterét: érces és durva, de mégis szerethető. Reméljük, egyre gyakrabban tűnik majd fel a mozivásznon.
A film attól válik igazán hihetővé, hogy a rendezőnek van elég bátorsága elvarratlanul hagyni a szálakat.