Cowboykalap, veszkócsizma, bendzsó, és bohókás, füstös pokoljárás. A FOOTER.HU kommandója a közszolgálatiság oltárán magát hősiesen feláldozva egészen Prágáig utazott, hogy tudósíthasson Önnek az év egyik garantáltan dobogós bulijáról. Slim Cessna és a többi redneck haverja alaposan odatett az estének. Tudósítónk nem túlzottan elfogulatlan beszámolója kattintás után!

Az amerikai, 1992-es alapítású Slim Cessna's Auto Club zenekar egy Magyarországon meglehetősen ismeretlen műfaj alapcsapata. Ezt a műfajt az önjelölt szakértők sok, hangzatos névvel méltatták már, például hívják folk noir-nak, dark country-nak, alternatív country-nak, americanának. A dolog alapja az a fajta balladisztikus, sötét rockzene, amit például Nick Cave nyomat, megspékelve sok country és gospel elemmel, a lá 16 Horsepower. Slim Cessnáék zenéje inkább a country irányába billen el, de ne gondoljunk itt holmi vidám csűrdöngölésre és a babáját hiányoló Johnny Cashre. A zenekar önmagából kifordult, ironikus, aberrált, de minimum nyugtalanító hangulatú dolgokat nyomat, ám mindezt a lehető legslágeresebb, táncolható zenével.

A prágai Lucerna Music Bar a belváros szívében, a meglepő módon Lucernára keresztelt szórakoztatóipari és bevásárlóközpontban található. Három szintes, jó hangulatú hely, kedves részeg punkok dülöngéltek előtte, egyből otthon éreztük magunkat. Alászállva a legalsó helyiségbe, meglepődve konstatáltuk, hogy a csehek komolyan veszik az önpusztítást és nem engednek az EU-nak: mindenhol lehet dohányozni, és a derék polgárok úgy is dohányoznak, mintha ez nem csak opcionális, de minimum kötelező lenne. (Ez egyébként a cseh kocsmákra is igaz, teljesen nosztalgiafílingünk volt, miközben derűsen a jövőbeli szilikózisunkra gondoltunk).

A cseh sör még mindig remek, de természetesen mértékkel fogyasztottunk, hiszen első a tudósítás. A furcsán kialakított, félkör alakú színpadot lassan és komótosan először a The Moonshine Howlers vette birtokba. Az amerikai énekessel operáló cseh csapat tökéletesen levette a középnyugat dalait, a  széttetovált rockabilly arcok meggyőzően nyomták. A gitárosuk meg teljesen úgy nézett ki, mint az amerikai gimis vigjátékok jófiú-szereplője. Nem mellesleg hatalmas gitáros a forma, játéka jó adag swinges betéttel egészítette ki a hillbilly country napsütötte válfajához közel álló zenéjüket. Az énekes csávónak remek a hangja és az egységidő alatt kimondott „fuck”-ban sem volt hiány. Láthatóan ismertek cseh földön, az első sorokban bájosan táncikáltak a punkok a szövegeket üvöltve. Azonban kissé még saját közönségüket is sokkolták egy pillanatra, amikor elővezették a Motörhead Ace Of Spades-ét bluegrass verzióban. De a tombolás persze nem maradt el. Remek zenekart ismerhettünk meg, mindenkinek jó szívvel ajánljuk!


Némi átszerelés után elsötétült a kis színpad és megjelent Jay Munly imbolygó sziluettje. A Jesus Is In My Body (And My Body Let Me Down)-nal kezdeté vette a szeánsz. Munly tényleg olyan rohadt nyomasztó jelenség, mint azt a képekről sejteni lehetett. Meglepő volt, hogy sokkal több magas részt énekel a dalokban, mint amennyit a szólólemezeiről megismert, mélyebb orgánuma alapján mi gondoltunk. A talpig feketébe öltözött, Freddy Krueger-hasonmásversenyen is tuti dobogós Munly szöges ellentéte volt a csapat főnöke, Slim Cessna. A kopott zakó, a kalap, a borosta, az ódon szemüveg, de még az a Pax tévéből ismerős mikrofontartás is: Slim tényleg egy falusi prédikátornak néz ki, akit túl kritikus bibliaértelmezései és meglehetős alkoholfogyasztása miatt eltiltottak a hivatása gyakorlásától. Egyébként érdekes kérdés, hogy a SCAC mennyire vallásos csapat. Tény, hogy a dalszövegeikben található számos keresztényi és az Urat dicsőítő sor, de vajon mennyire komolyan vehető mindez, ha a gitárosnak az a művészneve, hogy Lord Dwight Pentacrost és úgy néz ki, mintha a Neurosisból szabadult volna. A lemezeiknek is, de ennek a koncertnek különösen apokaliptikus hangulata volt, bár a súlyos részeket mindig felváltotta egy kis humor. Az egész inkább tűnt egy country-rock koncertbe bújtatott abszurd kabarénak, mint mélyen vallásos emberek térítő heppöningjének. Ettől függetlenül a dobos a koncert után gratulációinkat azzal fogadta, hogy „Thanks and may God bless you!” És nem úgy tűnt, mint aki viccel.


Fene tudja, mindenesetre a koncert vad volt és szórakoztató. Slim és Munly sokszor letérdelt az első sorok előtt és az arcukba énekelték a szövegeket, hol meg összefogódzkodva hajlongtak a zenére. Érdekes volt két ilyen erős színpadi jelenlétű embert együtt látni zenélni: egyáltalán nem nyomta el egyikük a másikat, mindketten ki tudtak bontakozni és a közös produkciót tartották szem előtt. Persze minkettőnek volt azért néhány szólóvillanása: Munly néha gitárt, bendzsót ragadott a mikrofon helyett, a számok között visszafogott úriemberként, nagyon udvariasan konferáló Slim pedig a show vége felé még némi stagedivingra is ragadtatta magát. Főleg az Unentitledről és a Cipherről játszottak, de nem maradtak el az olyan klasszikusok se, mint a This is how we do things in the country, vagy a Cranston. A fináléban pedig igazi déli gentlemanek módjára, szépen koreografált kalaplengetős táncra is perdültek.


Nem mindennapi élmény volt látni ezeket a szuggesztív formákat, akik egyébként mindenféle sztárallűrtől mentesen jöttek ki jattolni és iszogatni a közönség közé a koncert után. Alig akaródzott elindulnunk a füstös lokálból, miközben még mindig a buli képei pörögtek a fejünkben. Az olyan kivénhedt és cinikus újságírók, mint a FOOTER.HU szerkesztői, ritkán találnak valamit, amibe ne tudnának belekötni. Ez a koncert például ilyen volt. Csak reménykedni tudunk, hogy egyszer eljutnak Budapestig.  


The Moonshine Howlers
Slim Cessna's Auto Club
Prága, Lucerna Music Bar
2014. 01.22.