Loranys Creighton: Holdfény a város felett - oda kell rá figyelni
szerda, január 04, 2012
FOOTER
, Posted in
Holdfény a város fölött
,
könyvkritika
,
Loranys Creighton
,
regény
Végre-valahára kiolvastam, mert volt egy kis szabadidőm – és nem bántam meg. Egész jó kis sztori volt ez. Tökéletesen érezhető rajta, hogy a szerzője fiatal, elsőkötetes író; voltak sablonos karakterek, kiszámítható fordulatok, de ettől függetlenül mégis szórakoztató történetet kap az olvasó.
Egy hónapja már írtam egy rövidebb posztot a könyvről, a véleményem gyakorlatilag a friss lelkesedés óta nem sokat változott. Még mindig sok volt a pici lelkemnek a káromkodás és a szleng, ráadásul Anita Blake-től kezdve Bridget Jones-on át Lara Croftig bezárólag több ismert karaktert is fel tudtam fedezni a főhősben, de mégis volt egy olyan íve és bája a sztorinak, amiért nem tudtam letenni a könyvet.
Lilian Carro sorsa születésekor megpecsételődött, mivel ereiben boszorkány vér csörgedezik. Tizenhét évesen elfogyasztja édesanyja szívét, hogy a szintén boszorkány ősök minden ereje benne koncentrálódjon, bár így gyakorlatilag megárvul és eléggé magára marad a világban. Aztán telnek-múlnak az évek, a vámpírok felfedik létezésüket, és némileg megváltozik világ.
A felnőtt mesét egyes szám első személyben írták, Lilian gyarló huszonéves: para-vállalkozást vezet, a barátja egy vérfarkas, és közelről ismeri a város főbb vámpírjait. Sachel, a vámpírok ura néha kicsit hasonlít Lestatra, már ami az önteltséget, és a tragikus múltbéli szerelmet illeti, de egyébként egész önálló karakternek tűnik. Jellemfejlődést nem igazán mutatnak fel a szereplők, Jessica (a rablóból lett pandúr tipikus esete) száját tízoldalanként szappannal szeretném kimosni, és ez a történet végére sem változik semmit.
A másik barátnő alakját nem igazán értem, megteremti az író, aztán nem igazán tud mit kezdeni vele az események előrehaladtával. Jön-megy-beszél, de semmi igazán fontos szerepe nincs. Valery csak egy kupis rinyagép a szememben, és nem igazán értem a létjogosultságát az “őrült” jelzőnek, amivel Carro illette. Szerintem semmiféle őrült dolgot nem produkált, sokkal inkább a hősnő normális, mágiamentes életét akarta szimbolizálni. Vagy nem tudom.
A rockbandás-celebes résztől egy kicsit viszkettem, mert elvből nem szeretem az efféléket, rühellem a bulvárt, és minden ehhez kapcsolható mocskot, talán emiatt is volt kétes érzésem Lilian a médiához fűződő afférjai miatt. A szexjelenetek elég nyersek voltak, néhol talán pornografikusak is. Egy zuhanyzóban elkövetett, gyors és kiadós szex után általában nem térdelnek a lányok a pasik elé, de tudja a fene, talán csak én kényelmesedtem el mostanság…
Mindent összegezve, látszik a könyvön, hogy egy fiatal lány írt az általa elképzelt 5-7 évvel későbbi énjéről, de a szereplő egy-két megnyilvánulásában mégsem huszonéves, csak nagykamasz. Ez egyáltalán nem baj, sőt! Ez a sztori egy remek alap, ebből lehet építkezni, biztosan lesz következő rész, ahol is rádöbbenhetünk majd, mennyit csiszolt az idő Creighton stílusán. Fogadni mernék, hogy a második kötet ennél is jobb lesz. A legdurvább listámon is hatos skálán négyes, ötösön három és feles. Oda kell rá figyelni. Komolyan.
“Loranys Creighton 1992. július 28-án született Bonyhádon. A Munkácsy Mihály Gimnázium és Szakközépiskola francia tagozatán tanul. Szereti a nyelveket, tervei között szerepel még a német és az olasz nyelv elsajátítása. Kisgyermek kora óta érdeklődik az irodalom iránt, de legfőképpen az újságírás motiválja. Aktív tagja az iskolaújság szerkesztői csapatának, érettségi után mindenképpen ilyen irányú képzésen kíván továbbtanulni. Foglalkoztatja még a pszichológia is, illetve az emberi kapcsolatok, a kommunikáció. Írói ambíciói korán jelentkeztek, hosszabb-rövidebb történeteket, novellákat ír, melyeket környezete pozitívan fogad. ” (Forrás: NovumVerlag.hu)
Írta: Angel8
