A film, ami még mindig nem azokra a nézőkre vár, akik azt hiszik /de miért?!/, hogy megint a halott szerelmével fog romantikusan agyagozgatni, vagy rúdtáncolni, vagy szexi Angyalként szétrúgni pár bűnöző segget.

Ez a film még mindig azoknak szól, akik el tudták olvasni, hogy ez egy BODYHORROR a műfaj minden brutalitásával együtt, csak a helyzet pikantériája, hogy most nem valami noname 

ZS-kategóriás színésszel az élen. Akkor is nyilván lehetne jó, csak a legtöbb ember ezzel azonosítja ezeket a filmeket.

Ez a film viszont az elejétől a végéig zseniális, ahogy két másodperc alatt képes elérni, hogy megsajnáljuk és együtt érezzünk a szakmájából (híres színésznő, menő fitnesz műsorral) kiöregedett Elisabeth Sparkle-lel, ahogy az 50. születésnapján kirúgják, mivel a stúdió egy fiatalabb lányt akar a helyére.

Ezután természetesen összetörik, még balesetet is szenved, amikor a kórházi ágyon ülve markol belénk igazán az érzés, hogy mennyire egyedül van, és az az ágy kb. a világ pereme, amin ül..

De ekkor jön a Joker kártya, amivel az összetört ego, kisemmizett lélek, és tehetség, kukába dobott kemény évek, amivel az egész cég és brand is felépül élni kíván.

Ez a feketepiacon újonnan pörgő szer, amit ő is beszerez, ezzel létrehozva önmaga fiatalabb, vonzóbb, életerősebb és mindenképpen jobban képernyőre illő kiadását.

Egy szabály van, hogy hetente cserélniük kell, hogy megmaradjon az egyensúly. A fiatalabb én azonban, amikor ráérez az élet és a siker ízére, egyre tovább szeretne ő az 'élő' oldalon maradni, és ez a mohóság nagyon keményen kihat mindkettejük életére.

      

A szert forgalmazó MUBI közzétett egy félórás werkfilmet a Youtube-csatornájukon.

Ebben többek közt arról beszél Coraline Fargeat rendező, hogy a saját élete és korával kapcsolatos szorongásai mennyire befolyásolták a történetet, amihez egy ikonikus színésznőt keresett, aki tudja, milyen folyamatosan a kamerák kereszttüzében lenni és a szórakoztatóipar elvárásainak megfelelni.

Elmeséli, hogy mennyi technikai kihívással néztek szembe: a forgatás alatt használtak fejkamerát, kézikamerát, darut, testdublőrt (még maga a rendező is többször beállt dublőrnek), de kiemeli azokat a szekvenciákat is, amikor szuperközeliből szuperszéles nagylátószögbe váltanak, amikhez különböző lencséket használtak egy snittben abszolválva mindezt.

     

Kiemelkedőek a filmben használt protézisek és maszkok, amikről a rendező már a forgatás előtt tudta, hogy nem CGI megoldással szeretné létrehozni őket, hanem kézzelfogható, valódi alapanyagokból, amivel játszani tudnak a beállításokban és a színészek játékát is segíti.

A félórás werkből kiderül, hogy Margaret Qualley az életben kb. a szöges ellentéte a filmeb megformált Sue-nak, így az alakításához hajhosszabbítást, mellprotézist, és sok sok edzést alkalmaztak.

Szintén izgalmas része a videónak, ahogy arról mesél, hogy a kis stábjával hogyan vették fel

a sokszor gyomorforgató szuperközeli képeket.

Örülünk, hogy Demi Moore egy ilyen filmmel tért vissza, aminek a képi világa is lenyűgöző /minden szinten:)/, és reméljük, hogy sikerül beletenyerelnie az agyonpúderezett és már előre lejátszott 

Oscar-ba is!