Debrecen egy kisváros, évente egyszer hatalmas fesztivállal, ha nem számítjuk a Virágkarnevált követő utcabált (és igen, nem számítjuk). Minden évben július végén a legnagyobb, vagy magukat legnagyobbnak vélő előadók pezsdítik fel a nyári forróságtól zsibbadt testünket és lelkünket. Idén is velünk volt a Tankcsapda, Ákos, a Quimby, Gangsta Zolee, a Hurkatöltő, a Kiscsillag, Dévényi Tibi bácsi és még sokan mások. Beszámoló Debrecen egyetlen igazi fesztiváljáról. Arról, amire emlékszünk.

Például arra pontosan emlékszünk, hogy  Kozsó és legendás tincse is M.I.A volt az idei Campus fesztiválról, amely idén (sajnos) új helyen került megrendezésre.
Kicsit úgy éreztük magunkat, mint Alice, amikor beleesett a nyúlüregbe. A koncerteknek ugyanis a debreceni vidámpark adott helyszínt. Két fellépő között, így bátran manővereztünk az elvarázsolt kastély és az óriáskerék között. Ez még (főleg józanul)  nem lett volna akkora baj, ha a helyszínváltással nem éreztük volna, hogy az egész fesztivál felére zsugorodott vagy esetleg azt, hogy a szervezők, a megengedettnél kétszer több embert akartak volna szórakoztatni. Hozzátéve persze azt, hogy ez nem feltétlenül a Campus hibája volt, hanem sokkal inkább a kiváló városvezetésé, akik 2012-ben elkezdtek mindent átépíteni, felújítani esetleg felépíteni, és valamelyik kategóriába belesett az eredeti fesztiválhelyszín is. Töredelmesen azért bevalljuk volt valami fenomenálisan felnőttes berúgni a gyereknapok paradicsomában, a vidámparkban.

Az idő és a hangulat azonban szerencsére kiváló volt.  Már a biciklimegőrzőnél felajánlotta valaki, hogy egy telefonhívás, és nemcsak az alkoholtól fogjuk magunkat jól érezni. Sajnos (?) ezt a lehetőséget kihagytuk. A bejutás könnyebben ment, mint tavaly, a sor rövidebb volt, a tapló emberek száma pedig kevesebb. Az élet néha szép is tud lenni, ugye.

Így harmincon túl, sajnos csak egy napot éreztük a „fesztivál feelinget”, de ismerünk olyan harmincasokat, akik ismernek olyan harmincasokat, akik az összes nap kint zúztak, tehát van még remény. Mivel az alkohol  bent drága és csak látszólag volt jó, így még a bejárat előtt megittuk a napi adagot, és a Tankcsapda már nagyban nyomta, amire megérkeztünk. Persze menet közben mi is ráébredtünk, hogy le tudnánk még gurítani ezt azt. Sajnos azonban, ez csak a koncert hevében tűnt jó ötletnek, másnap reggel már semmiképpen sem.

Lukács nem öregszik. Pont. És állat jó hangulatot csinált. Pedig sosem voltunk nagy Tankcsapdásak, de debreceni lévén a Tankcsapdát szeretni kötelező. A küzdőtér valamiért el volt barikádozva, ilyet utoljára a Hodokvas fesztiválon, Szlovákiában láttunk. Nem jó ötlet ilyet tenni a pórnéppel, amolyan ketrecbe zárt vadnak tűnik ilyenkor mindenki. De említettük már, hogy Lukács nem öregszik? Ugyanúgy nyomta, mint két, három vagy akár tíz éve, és közben még most is hiteles tudott maradni. Ez csak kevés zenésznek adatik meg. Felcsendültek a legnagyobb slágerek: Ez az a ház, Az élet a legjobb méreg, Mindig péntek, Terrorista vagyok, Menyország Tourist, az Örökké tart és a Jönnek a Férgek is.

A kötelező ráadás után a Kiscsillag felé vettük az irányt. Velük kapcsolatban hitelességet sajnos már nem tudunk emlegetni, de Lovasi még mindig elbűvöli a legtöbb tizenévest és jó néhány önértékelési gondokkal küzdő negyvenest is. Sajnos itt ráébredtünk, hogy a fesztivál nem fesztivál amerikai hotdog nélkül így Dévényi Tibi bácsi előtt elindulunk táplálkozni.

Tibi bá’ úgy járt, mint néhány éve a Hurts a szigeten. Beszorulva egy levegőtlen sátorba. Ahol a gyerekáldás előtt utolsókat rúgó harmincasok már nem bírták szusszal. Mi is tovább álltunk.
Majd megálltunk DJ Tente sátránál, ahol várakozásainkkal ellentétben hatalmas retro buli kerekedett. Volt ott minden,  a Coco Jumbóval kezdve a Ladánybenén át egészen Snow Informeréig. És egy csomó tizenéves, akik meglepő módon fújták a ’90-es évek klasszikusait. Mi vártunk egy Brian Adamsre is, de sajnos az nem volt. Nem baj, csontjainkban éreztük, hogy még fiatalok vagyunk. Péntek este.

Szombaton már nem voltunk olyan vígan. Sajnos, másnaposság miatt lemaradtunk Gangstáékról, az Alvin és a Mókusokról és kihagytuk Ákost is. Ezt a legutóbbit sajnáljuk legkevésbé, de ez nyilván inkább minket minősít. Jövőre veletek ugyanitt. Azaz reméljük inkább az eredeti helyszínen.