Isaac Marion - Eleven testek
csütörtök, május 09, 2013
FOOTER
, Posted in
eleven testek
,
isaac marion
,
könyvajánló
,
könyvkritika
,
warm bodies
A hős csodalények egyre másra tűnnek el a színről, a regények lapjai közül. Úgy tűnik, hogy erejükkel mindösszesen a fásultság vetekszik. Szegény fantasy írók pedig törhetik a fejüket, hogy mivel csábítsák magukhoz olvasóik szívét. A vámpír elcsépelt, a tündér oktondi, a vérfarkas vérunalom. Alig jó megoldás, ellenben még mindig eredeti a zombi, különösen ha áttetsző nyálpapírba csomagolják. A vérbeli történetgyáros pedig arról is gondoskodik, hogy még ez a téma se legyen blődli. Nézzék csak!
Isaac Marion amennyire különc, annyira jól ír. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy képes volt egy Tvájlájt alapú, közepesen erőltetett zombitörténetből remek olvasmányt kovácsolni. No, de ne szaladjunk ilyen nagyon előre, kanyarodjunk vissza történetünk elejéhez.
R egy zombi. És ami még ennél is fontosabb, antifunkcionális létállapotában is gondolkodik. A napok lassan telnek a halódó felszín alatt, mégis telnek. És ennek észrevételezése a legdöbbenetesebb történetünkben. R, tudja, hogy létezik, tehát filozófiai szempontból élőlénynek tekinthető. Node! Ezt a nagy belső életet vajmi kevéssé tudja átélni, mert többnyire nem motiválja semmi, legfeljebb csak némi friss emberi hús.
Az érzelmek alaktalanok, az élet alig pislákol, az emberi kapcsolatok groteszk vázak ebben az emberiség utáni csoportosulásban. Merthogy R nincs egyedül, klassz kis zombi társak veszik körül. Eme vadonatúj társadalom nagyjai pedig a Csontik, akik már beletörődtek sorsukba, s ekképpen ki is teljesedtek halál utáni állapotukban. Ők az urak, a zombik meg a bamba követőik. Szép, új világ ez...
Aztán egy napon valami megváltozik, mikor is R egy kisebb hordával rátámad az élet utolsó képviselőire egy portyázás során. R megeszi egy ifjú katona agyát, s feltárul annak valósága és egy csodálatos szerelem története...
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyesmi történet minden komolyságot és irodalmiságot csakis nélkülözni képes. Aztán az ember gyermeke csak ül és azon veszi észre magát, hogy teljesen belefeledkezett az előtte táncoló betűrengetegbe. A mese – természetesen – abszurd, de mindezzel együtt szórakoztató, és helyenként igen elgondolkodtató. Mint a legtöbb élőholt témájú mű, ez az írás is körbejárja az alapvető társadalmi zökkenéseket és görbetükröt mutat. Kis helyes, rózsaszín tükröt, ami viszont éles kontúrokat mutat.
Szóval, remek kis regény ez, amely csak az esetleges Alkonyat-sorozat hiányát pótolja, hanem egy kicsit tovább is mutat. A szerző parodizál, kísérletezik, kockázat és nagyot dobbant. Így kell regényt írni 2013-ban.
Az izgalmat fokozandó, a közelmúltban vászonra álmodták a zombi-láv históriát, ekképpen akit magával ragad a sztori, bátran beülhet a moziba!
-EveCarrot
R egy zombi. És ami még ennél is fontosabb, antifunkcionális létállapotában is gondolkodik. A napok lassan telnek a halódó felszín alatt, mégis telnek. És ennek észrevételezése a legdöbbenetesebb történetünkben. R, tudja, hogy létezik, tehát filozófiai szempontból élőlénynek tekinthető. Node! Ezt a nagy belső életet vajmi kevéssé tudja átélni, mert többnyire nem motiválja semmi, legfeljebb csak némi friss emberi hús.
Az érzelmek alaktalanok, az élet alig pislákol, az emberi kapcsolatok groteszk vázak ebben az emberiség utáni csoportosulásban. Merthogy R nincs egyedül, klassz kis zombi társak veszik körül. Eme vadonatúj társadalom nagyjai pedig a Csontik, akik már beletörődtek sorsukba, s ekképpen ki is teljesedtek halál utáni állapotukban. Ők az urak, a zombik meg a bamba követőik. Szép, új világ ez...
Aztán egy napon valami megváltozik, mikor is R egy kisebb hordával rátámad az élet utolsó képviselőire egy portyázás során. R megeszi egy ifjú katona agyát, s feltárul annak valósága és egy csodálatos szerelem története...
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyesmi történet minden komolyságot és irodalmiságot csakis nélkülözni képes. Aztán az ember gyermeke csak ül és azon veszi észre magát, hogy teljesen belefeledkezett az előtte táncoló betűrengetegbe. A mese – természetesen – abszurd, de mindezzel együtt szórakoztató, és helyenként igen elgondolkodtató. Mint a legtöbb élőholt témájú mű, ez az írás is körbejárja az alapvető társadalmi zökkenéseket és görbetükröt mutat. Kis helyes, rózsaszín tükröt, ami viszont éles kontúrokat mutat.
Szóval, remek kis regény ez, amely csak az esetleges Alkonyat-sorozat hiányát pótolja, hanem egy kicsit tovább is mutat. A szerző parodizál, kísérletezik, kockázat és nagyot dobbant. Így kell regényt írni 2013-ban.
Az izgalmat fokozandó, a közelmúltban vászonra álmodták a zombi-láv históriát, ekképpen akit magával ragad a sztori, bátran beülhet a moziba!
-EveCarrot
