A modellek néha énekelnek


És nem is akárhogyan. Carmen Hillestad például egészen kiválóan. Pedig az ilyesmihez általában nem tudunk jól hozzáállni. Cipész maradjon a kaptafánál, ugye. Pedig a csinos arc most roppant dögös hangot rejt. Őszinte és erős, mint Courtney Love a kokain előtt és Alanis Morissette a diszkókorszaka után. Az első kislemez pedig az R.E.M-et idézi. A klikk után bemutatjuk Carmen Villain-t.

A modellek korunk polihisztorai. Színészkednek, énekelnek, zenét szereznek, műsorvezetőnek állnak vagy könyvet írnak, esetleg jótékonykodnak. Mi mégis azt szeretjük a legjobban, ha csak simán modellkednek, és nem próbálják meg megmenteni a világot szőrmeellenes kampányoknak pózolva.

Hatalmas arrogancia lenne részünkről azonban, ha szökőévenként egyszer - szemet hunyva többek között Cindy Crawford (film: Tiszta Játszma) és Naomi Campbell (album: Baby Woman) kilengései felett – nem adnánk esélyt legalább egy valakinek a sok közül.


 Idén ez a valaki nem más, mint Carmen Hillestad. A szőke hölgynek nem volt elég a Vogue és a Marie Claire címlapja, zenét is elkezdett írogatni. Először csak a fióknak, de aztán győzött az exhibicionizmus. Vezetéknevét Villainre cserélve szerencsét próbált a haldokló zeneiparban.

Debütáló albuma, a Sleeper idén tavasszal jelent meg. Az első kislemez a Lifissin valahol ott nyugszik az R.E.M. Perfect Cirlcle-je és Fiona Apple Slow like Honey-ja dala között.
Az album inkább érdekes, mind tökéletes, a dalok között felbukkan egy Tina Turner idézet ("What is love, but a second hand emotion?”), és valahol félúton elkezdünk hinni Carmennek, amikor azt énekli, hogy „Real life can be real nice”.

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme