Nem tudjuk, önök hogy vannak ezzel, de minket mindig is izgatott, hogy hogyan képes két ember effektíve egy történeten molyolni. Vajon „egy mondatot te, egy mondatot én”- alapon osztják fel a könyvet, esetleg az egyik tag tollba mond, miközben a másik fenemód gépel…? Ha adódik lehetőség, meginterjúvolunk egy szerző párost, mert bizony ez a téma megér egy misét. A cím valami olyasmi lesz, hogy „a négykezes történet”, és akkor végre lerántjuk a leplet közös írás fortélyairól.

Addig is, míg eme nagy vállalkozásba belefogunk, ejtenénk pár szót aktuális témánkról. Tehát van itt nekünk egy elborult filmes nagyágyúnk, Guillermo del Toro, aki szépen belecsücsült  krimiírók, Chuck Hogan ölébe összedugta a fejét a krimiíró Chuck Hogannel, hogy aztán horrorzanak egy hatásosat. A végeredmény üt, még akkor is, ha világosan látszik, hogy ez a rémmese más történetek ügyes összeollózása.

A regényt végül vaskos trilógiává sikerült duzzasztani, amelynek első két részét már a magyar közönség is a kezébe veheti, ha épp ingerenciája támad rá. Mindezért a Könymolyképző Kiadó munkatársainak lehetünk hálásak. E két művön mi is átrágtuk magunkat, meglepő módon ezekről fog szólni a bejegyzés hátralevő része.

Történetünk egy Boeing 777-es repülőgép különös földet érésével kezdődik. Elsőre a dolog majdhogynem átlagosnak tűnik, de közelebbről vizsgálva az esetet, a landolás több, mint szokatlan: a repülő túl korán fékezett és emiatt rossz helyen állt meg, ráadásul az irányítótorony képtelen kapcsolatba lépni a gép személyzetével. A repülőgép tisztességgel leszállt ugyan, de ezen kívül semmi jel nem mutat arra, hogy bárki is tartózkodna a fedélzeten. A gép hátborzongatóan csendes, ablakain a sötétítőket lehúzták.

Dr. Ephrahim Goodweathert, a Kanári projekt névre keresztelt, biológiai fenyegetéseket vizsgáló gyorsreagálású csoport vezetőjét keresik meg az üggyel. A férfi kolléganőjével, Norával a helyszínre indul, hogy megfejtsék a gép rejtélyét. Azonban, amit a szárnyas óriás belsejében találnak, az még a lidérces rémálmaikat is felülmúlja...

Innentől az események felgyorsulnak. Míg Eph és Nora azon dolgoznak, hogy tudományos magyarázattal lássák el a megmagyarázhatatlant, addig valami készülődött a világban.

Nem sokkal a baljós repülő szerencsétlenséget követően egy Abraham Setrakian nevű öregember keresi fel a tudós párost. Az idős férfi arról zagyvál, hogy egy bizonyos lényt szállítottak a gépen, amely sorra fertőzi az embereket. És ha nem tesznek valamit azonnal, az emberiségnek vége.

Ephraim  mindenek ellenére makacs, csak akkor ismeri be, hogy baj van, mikor a saját szemével látja a következményeket. Sorra tűnnek el az emberek, az infrastruktúra felbomlik, az éjjelek vérmezőké lesznek. Számtalan kérdés vetődik fel, miközben a felvilágosultaknak családjuk biztonságáról is gondoskodniuk kell.

Egy embernek  kedvére való az öldöklés, és a teljes hatalomátvétel ígérete. Eldricht Palmer, a dúsgazdag nyomorék saját „feltámadását” látja a borzalmas projektben, amelynek során emberekből ocsmány szörnyszülöttek lesznek… Palmer önzése a kulcs, hogy minden a tervek szerint alakuljon, mélyen a zsebébe nyúl, csakhogy feltárulhasson előtte az örökkévalóság. A kis csapat, - élén Eph-el és Setrakiannal - pedig nem tehet mást, mint hogy szembeszáll a sötét erőkkel. Vér, izzadság és áldozathozatal az ő keresztjük.

A történet rendkívül magával ragadó és sodró, a képek úgy jelennek meg előttünk, mint ha egy filmet néznénk. (ez volna del Toro kézjegye? Meglehet.) Az már csak hozzáállás kérdése, hogy miképpen értelmezzük a hatást. A filmes, túlzó jelenetek idegesíthetik az Austen-regények tempójához szokott olvasókat, azonban a kikapcsolódni vágyó, horror műfajában kicsit jártas „versenyzők” számára ez inkább jó pont lehet. A regények kellemes, borzongató hangulatot varázsolnak az érdeklődő elé, nekünk már a leírásoktól is borsózott a hátunk.

A karakterek nem különösebben kidolgozottak, épp csak annyira ismerjük meg őket, amennyire az a történet szempontjából indokolt. Ez alól talán csak Setrakian kivétel, akinek gyermekkorát és ifjúságát szépszerével végigkövethetjük. Bár ez vonal sem épp megalapozatlan: Setrakian annyi borzalmat élt meg a koncentrációs táborok mélyén, amennyi önmagában is megalapoz egy húsbavágó horror sztorit.

No, és akkor most jöjjenek azok a bizonyos összeollózások. Aki egy kicsit is ismeri del Toro munkásságát, az rögtön rávágja, hogy a Kór trilógia - kérlek szépen – az a Mimic, a júdás faj, és a Penge 2. összegyurmázott, papírra vetett változata. És bizony eme pöffeszkedő alakoknak igazat kell, hogy adjunk. És mégis, A Kór működik. Egyedi hangulata, Setrakian múltjának ábrázolása, és a lendületes történetvezetés nem engedi, hogy az ember csak úgy félrerakja a könyveket.

Számunkra a slussz poént Eldricht Palmer karaktere jelentette. Emlékeznek önök Philip K. Dick Palmer Eldrichtjére, a különös üzletemberre? Kicsit az az érzésünk, hogy Hoganék átlopták a karaktert a saját történetükbe, fordított névvel, elvirágozóban, a lét utolsó formája után ácsingózva. Különös hódolat ez a nagy Philip K. Dick előtt, mindenesetre érbevágó és emlékezetes.

Zárszóul hadd ejtsünk meg egy kis blődlit, amelyben kifejtjük, kinek is ajánljuk ez a vérengzős vámpírhistóriát. Nos, mindazok számára, akik szeretik a vérengzős vámpírhistóriákat. No meg azoknak, akik szeretik a jól kitalált (és papírra vetett), izgalmas fantáziavilágokat egy kis klisével megtámogatva.


A kór
A kór-trilógia 1.
Guillermo del Toro - Chuck Hogan
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Sorozat: SÖTÉT ÖRVÉNY
Oldalak száma: 592
ISBN: 9789632453767
Kiadás éve: 2010
Fordító: Molnár Edit


A bukás
A kór-trilógia 2.
Guillermo del Toro - Chuck Hogan
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Sorozat: SÖTÉT ÖRVÉNY
Oldalak száma: 426
ISBN: 9789632454498
Kiadás éve: 2011
Fordító: Molnár Edit

Írta: EveCarrot