25 éve veszett el a Paradicsom


A Paradise Lost idén 25 éves. Az, hogy a csapat nem csinál már jó lemezeket, meg az, hogy a negyedszázados jubileum alkalmából is csak egy négy koncertes angliai körútra futja tőlük, nem változtat azon, hogy a kilencvenes évek egyik legkirályabb metálzenekara voltak. Vénséges vén dolgok ezek.


Ők erről azt mondták, hogy 25 év hosszú idő, meg, hogy csináltak már sok albumot, játszottak megannyi koncerten, öregebbek lettek, de bölcsebbek annyival nem. Most pedig azt ígérik, hogy úgy játsszák el a dalokat, ahogy még eddig soha. Hogy ez pontosan mit jelent, azt egyelőre nem tudni.

Ami viszont biztosnak látszik az, hogy nálunk is fellépnek, egészen pontosan július 26-án, pénteken Balatonszemesen, az első Rock Beach fesztiválon, ahol még olyanok bandák zenélnek, mint az Overkill, a Subscribe, Deák Bill Gyula, vagy az Alvin és a Mókusok.


Visszatérve a Paradise Lostra. Az együttest Nick Holmes énekes, Greg Mackintosh-sal, Aaron Aedy-vel, Stephen Edmondsonnal és Matthew Archerrel alapította. Első lemezük 1990-ben jelent meg Lost Paradise címmel, ez után jött a stílusdefiniáló Gothic, amelyen a korábbi death metal zenébe keverték a lassabb doom vonalat. Akkor voltak a legnépszerűbbek, amikor 1995-ben kiadták a Draconian Times albumot.


Az 1997-es One Second lemezen új irányba fordult a Paradise Lost, hiszen beemelték hangzásukba az elektronikus zenei elemeket. A szerintünk amúgy legjobb, 1999-es Host lemezen még tovább léptek ebbe az irányba. A FOOTER.HU szerkesztőségének egybehangzó véleménye szerint az volt ez együttes legjobb lemeze, azonban a korlátolt (metál)zenei sajtó jól lehúzta.


A következő, Believe in Nothing című koronggal szemben a Symbol of Life tudott még érdekességeket, húzós dalokat felmutatni, azonban a következő, Paradise Lost című már nem. A 2007-es In Requiem című albumot szokták az Icon című, korai klasszikushoz hasonlítani, utána pedig a Tragic Idol következett, amit csak azért írtunk ide, hogy ne hiányozzon.


Mindenesetre, boldog szülinapot, Paradise Lost, és azért kíváncsian várjuk a balatonszemesi bulit!

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme