Hollywoodban igazából senki sem leszbikus és mindenki gyereket akar


Sőt. Vígan megél anélkül is, hogy bármiféle munkája lenne. A magyar kormány örülne. Annak ellenére, hogy a főszereplők vizespohárral döntik magukba a tequilát. Az Édesnégyes c. amerikai filmben egy kicsit mindenki szomorú, egy kicsit mindenki önmagát keresi, és egyedül akar lenni. Majd ráébred az örökbecsűre: igazából senki nem akar egyedül lenni. A biciklizés és a friss levegő pedig mindenre megoldás. Nem árulunk el nagy meglepetést, ha azt mondjuk, a végén minden jó, ha vége jó. És összetörik az a nyamvadt bicikli is.

Jack (Mark Duplass) szomorú. Nem lehet hibáztatni, meghalt a testvére. Természetesen ettől nem lesz joga faszfejként viselkedni, de tegyük a kezünket a szívünkre. Minden normális ember idegbajt kap a céltalan ömlengésektől, legyen szó akár esküvőről vagy éppen temetésről. Jack, a testvére halálának évfordulóján tartott megemlékezésen egy kicsit összekócolja az egybegyűltek érzéseit , majd legjobb barátjának, Irisnak (Emily Blunt) a tanácsára elvonul vidékre, hogy megtalálja önmagát (mi itt Magyarországon már tudjuk, hogy ez nagyon veszélyes, de Jacknek erről fogalma sem lehet).

Jack bringát ragad és lebiciklizik Iris családjának nyaralójába, ahol váratlan szituáció elé állítja az élet. Megérkezésekor döbbenten veszi észre, hogy a ház nem üres. Iris testvére, Hanna (Rosemarie DeWitt) is ott kíván áttelelni, és eltemetni hétéves kapcsolatát.
A bánatos emberek szeretik a tequilát és a társaságot, tőlük Jack és Hanna sem különbözik. Miután vizespohárral döntik magukba az alkoholt, az ágyban kötnek ki. Nincs ebben semmi meglepő. Azt leszámítva, hogy Hanna leszbikus. De hát Jennifer Lopez is az volt a Gigliben, amíg nem találkozott Ben Affleckkel.
A holnap pedig, mint tudjuk, sosem jön el, csak a másnap reggel. Ekkor érkezik látogatóba Iris, akinek fogalma sem volt arról, hogy testvére is a házban tanyázik. Arról meg pláne, hogy Hanna egy üveg tequila után rövid időre heteroszexuális lett.



A cselekmény előrehaladtával kiderül, hogy Iris szerelmes Jackbe, Jack sem közömbös a barátja iránt, Hanna „eltévelyedése” pedig abból fakad, hogy már régóta vágyik egy gyerekre. Előbb utóbb - pont úgy, ahogy egy jól megírt Coloumbo részben - mindenre fény derül, de filmünknél a tetőpont csak itt következik. Jack elbiciklizik, a két testvér pedig egyedül marad. A napok telnek, múlnak és igazából még mindig senki nem dolgozik, csak próbál megoldást találni az életére. Ez Jacknek sikerül is, amikor szétveri a biciklit. Bárcsak minden ilyen könnyen megoldódna. Harmincasok a teljes idegösszeomlás szélén.
Néha legszívesebben jól a fejükre koppintanánk, valami olyasmivel, hogy „ha dolgoznál, nem agyalnál annyit édes gyermekem”.

Lynn Shelton filmje gyönyörűen van fényképezve, amellyel időről időre feledtetni tudja, a kissé unalmassá váló dialógusokat és következetlenségeket, de sajnos nem menti meg a filmet.
Az egyébként kiváló színészi összhangba, Mark Duplass gyakran belerondít. Játéka sokszor nem meggyőző, mintha jelenetek közben folyton arra gondolna, hogy „hé haver, nem én haltam meg, akkor mit legyek szomorú?”.
A történet egyetlen konfliktus köré épül, amely pont annyira izgalmas, mint a filmbéli két másodperces szex jelenet. Igazán élvezni csak tequilával lehetett volna.


powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme