A Garbo Kiadó gondozásában jelent meg Steiner Ádám első regénye. A könyvecske a maga nyolcvanhárom oldalával leginkább novellának, vagy kisregénynek tűnik, noha ezzel semmit nem veszít az értékéből, sőt. Igazából jó látni, hogy valaki úgy is tud történetet mesélni, hogy közben nem vész el a szavak, a mondatok sűrűjében, hogy az író nem megszállottja annak, hogy dagályos stílusban nagy igazságokat próbáljon lenyomni közönsége torkán. A Halálos rokonság egy vérbeli krimi, kellemes, közepesen kidolgozott karakterekkel, élvezhető cselekményszövéssel. Egy vonatútra, egy esős, elcsigázott délutánra épp megfelelő olvasmány.

                                                           Ilyen egy klassz borító...

A történet a főhőse, a mi magánnyomozónk, azért igen naiv egy figura. Éppen olyan, amilyen egy Sherlock- és James Bond históriákon felnőtt, ifjú tehetségnek a fejében megszülethet. Mészáros Dávid folyamatosan pózol maga-, és világ előtt, miközben olyan profi, hogy néha még önnön teljesítményétől is elképed. A vérében van a „szakma”, ahogy mondani szokás. De hát hogyan is lehetne ez másképp? Furcsán festene egy önbizalom hiányos, folyton bénázó, tisztes-házas nyomozó a főhős szerepében.

Ez a Dávid ekképpen hamar a történések rohamában találja magát: egy, a metróalagútban lelt, feldarabolt holttest esetét kell felderítenie. Jelek és érzések sora vezeti el egy titokzatos idegenhez, akit érezhetően lázba hoz Dávid elszántsága. A rejtőzködő gyilkos játékra invitálja a magánnyomozót, amelynek tétje Dávid élete.

A regény rövidsége és egyszerűsége ellenére is nagyon hatásos. A leírások, a hangulatfestő mondatok teszik élővé a történetet.
A sztori helyszíne Budapest, amelynek jól ismert csomópontjait S. Ádám rendkívüli érzékenységgel tárja elénk. A négyes-hatos villamoson való zötyögés szörnyűségei még így, másodkézből is borzalmasak, emígyen nagyon is valóságosak.

A történetet meglehetősen egyedivé és vonzóvá teszi a realitás és a meseszerű elemek keveredése. A friss szellem és a maga nemében kiforrott történet igazán szerethető az észveszejtő fordulatok hiánya ellenére is.

Arról még mindenképpen szót kell ejteni, hogy a kötet belsejében imitt-amott illusztrációkkal találkozhat a nyájas olvasó. A grafikák nagyon szépek, ám – vélelmezhetően valami tördelési hiba okán – valahogy sehogysem passzolnak az átellenben elhelyezkedő szöveg tartalmához. A történet szempontjából releváns a jelenlétük, csak éppen amolyan esetlegesen helyezkednek el a könyvben. De ez sem különösképpen zavaró, csupán kissé furcsa: az ember akaratlanul is lapozgatni kezd, hogy beazonosítsa a szeme elé kerülő ábrát.

Azok, akik miden értelemben vett vaskos, több szálon futó, több rétegű olvasmányra vágynak, rossz helyen keresgélnek, viszont akik szeretik a gyorsan emészthető, érzékelhetően őszinte lelkesedésből született, pörgős és izgalmas regényeket, azok csapjanak le Steiner Ádám első könyvére!

Máskülönben a madarak azt csiripelik, hogy lesz második rész is - ezzel kapcsolatban Ádám hivatalos oldalán tudnak tájékozódni:

http://www.steineradam.com/