Vancsó Zoltán egész estés fotófilmje különös világba invitál bennünket. Az eddigiektől lényegesen különböző, szinte impresszionista festményeket idéző filmjének vetítésére mi is ellátogattunk.



Az alkotó korunk egyik méltán legelismertebb fotográfusa most egy teljesen szokatlan oldalát mutatja meg nekünk. Közel negyven kiállítással és számos díjjal a háta mögött, a világon elsőszámú hetven perces fotófilmjével jelentkezik magyar mozivásznakon.

A képei, egyfajta sajátos "bemozdulós" digitális technikával készültek. Kétévnyi barangolása során készített felvételeken, magyar, szlovén, szlovák, román erdők és parkok helyszínei szerepelnek, de úgy mintha a láthatatlan lelküket kapta volna lencsevégre.

Az alkotás megbonthatatlan egységét, Tius és saját maga által szerzett zenei kísérete fokozza. Szinte kiszakítja az elmét a mindennapos rohanó világból. Lenyugtat és gyönyörködtet, szabadon engedi a fantáziát, nem vár semmit és mégis mindent: egyfajta utazást nyújt mely végén megjelenik a teljes béke és harmónia.



Az alkotó - nyitott természetének köszönhetően - a film előtt és után is, szinte barátinak mondható beszélgetésre adott lehetőséget. Kiderült, hogy sosem "kergeti" az ihletet, egyszerűen "jön" belőle. Hagyja magát, és megéli a mindennapok csodáját, nem tervez szánt szándékkal, így nem tudni mit mutat majd az elkövetkezendő években, de mindenesetre érdemes őt megismerni és szemmel tartani.