FOOTER.HU Kulturális magazin: Egy hét FotóFalun - fényképezni, vagy fényképezni

Egy hét FotóFalun - fényképezni, vagy fényképezni

vasárnap, augusztus 12, 2012

Idén immáron negyedik alkalommal rendezték meg a FotóFalu tábort, a fényképezés szerelmeseinek nagy örömére. A Cserhát aljában található az úgynevezett bokor falucska: ez a festői szépségű helyszín adta meg az alaphangulatot. A lyukkameráktól kezdve egészen a digitális kattintásig és a fixirben való úszástól a photoshop ecsetvonásáig beleszagolhattunk bármelyik témába egy kicsit, vagy nagyon. Hatalmas szabadság volt ez a fantáziának és a kreativitásnak, ha ez nem rettentett el minket.

Katt a képekre, hogy nagyobbak legyenek!

Napjainkban majdnem mindenki birtokol digitális képrögzítő eszközt, melynek segítségével percek alatt rögzítheti és meg is oszthatja emlékét-művét az interneten.

Azonban erre 1959-ig nem volt lehetőség, hiszen akkor jelent meg az első digitális masina…

A kilenc napig tartó táborban mindenki lehetőséget kapott arra, hogy az archaikus fényképezési technikáktól a digitális képkidolgozásig minden lépést megismerhessen, kipróbálhasson, illetve magabiztosan használhasson. Ötlethiányban szenvedőknek meg tökéletes ismerkedési lehetőség volt már csak az is, ha figyelemmel követett egy-egy alkotót.

A kezdeti archaikus eljárások nem csak hosszú időt vettek igénybe, de akadt olyan eset is, amikor kifejezetten veszélyes anyagokkal kellett dolgozni. Ilyesféle látványos és izgalmas program volt a Zalka Imre által bemutatott ezüstkolloidos androtípiás eljárás. Üveglapra készül a felvétel, és tudni kell, hogy az anyag, amivel a képet rögzítik rá, az egyik legkeményebb méreg. Így a sötét, enyhén dohos pincében csak leste a társaság, hogy mi fog történni az üveglappal, illetve a csoporttal...

Az teljesen megszokott látványnak számított, hogy a falu némely pontján egy saját készítésű lyukkamerával keményen dolgozó alkotó munkásságát észrevetted, miközben mérte a szögeket és exponált akár fél órán keresztül. A művelődési házban ideiglenesen kialakított labor szinte "full time" foglalt volt, hiszen szabadon pancsolhattál a hívófolyadékban, majd a fixirben.

Fotótörténeti beszélgetések és képvetítések zárták a napot, amelyek egyre világosabb képet adtak arról, hogy miért is szép, avagy szebb az analóg technika, mint a mai digitális. Emellett arra is ráeszmélhettél, hogy még rengeteg fényképet kell látnod és megismerned.

Összességében elmondhatjuk, hogy ha nem is alkotta meg mindenki élete művét, de biztosan gazdagodhatott egy élménnyel és fotótörténeti rálátással, amelyet senki sem vehet el.

További jó szemezgetést az ínyenc képekhez!