A zene nem halhat meg, vagy fáradhat el. A zene nem. A popsztárok azonban, igen. Tegnap már a holnapi partyn kellene ott lenniük, hogy időben tudósíthassanak az új trendekről. Madonna, az MDNA-re keresztelt új albumán mindent bevet a siker érdekében: tinisztár vendégek, felkapott producerek, agresszív ritmusok és menő elektro-pop. Mégis, valami hibázik: a diktátorból sorkatona lesz. Ez már nem a mi bulink. És sajnos, Madonnáé sem.

Ha a megújulás és átváltozás nagyasszonya alig hallhatóan vagy érzékelhetően tér vissza a zenei keringésbe ott gyanakodni kezdünk. Ha az első kislemez csúfos bukás, akkor érezzük, hogy valami nem stimmel. Amikor a második is mellényúlás, akkor tudjuk: már semmi jóra nem számíthatunk. És még csak meg sem lepődhetünk. Az előjelek ott sorakoztak, szép sorjában: Benny Benassi, Nicki Minaj, M.I.A, Martin Solveig.


Orbit közreműködésének ellenére a többi szerzemény, valahogy mégsem Madonnát idézi. Az album meghallgatása, majd újra hallgatása után is, egyre inkább az az érzése támadhat az embernek, hogy egy Britney lemez leselejtezett dalait kaptuk meg, kicsit felturbózva. És még nem is Britney legjobb korszakából. A ’Turn up the Radio’-val minden reményünk elkezd odaveszni, pedig még csak ezután jön az első kislemeznek kihozott ’Give Me All Your Luvin’. Bugyuta szöveggel, és a szurkolócsapat kérdezz-felelek irritáló játékával. Ezt pár éve Gwen Stefani már stílusosabban ellőtte.
A második maxi, a ’Girl Gone Wild’, a lemez kevésbé idegesítő dalai közzé tartozik, bár a „Girls, they just wanna have some fun”, valahogy furán hangzik egy ötvenhárom éves nő szájából.

A ’Some Girls’ és az ’I don’t give A’ fájdalmasan gyengére sikeredett. Az előbbi a ’80-as évek szintipopját idézi, az utóbbit pedig - Nicky Minaj vendégrapjének köszönhetően - biztosan rongyosra játsszák majd minden diszkóban. Ennek ellenére, vagy pont ezek miatt, mindkét dalt, végighallgatni is nehéz. Először érezzük, hogy bele kell tekernünk.


A ’Falling Free’ és a ’Masterpiece’ teljesen kilóg lemezről. Ez a két dal azt mutatja, hogy Madonna képes lenne még mást is csinálni, mint az egyre cikibbé váló elektropop-pot,  de két botox és egy seggplasztika között már egyszerűen nem akar kísérletezgetni. 

A Deluxe Edition ’I F  -ed Up’-ját tekintsük egyfajta beismerésnek. Igen, néha Madonna is elbassza. A Hard Candy-nél sem volt már minden rendben a magánéletében, az MDNA-t pedig egyértelműen, mindenki az „elválás utáni, jól odamondogatós” lemeznek várta. Madonna azonban nem csak Guy Ritchie-től búcsúzott el. Legtöbb rajongójával a közel harminc éves kapcsolatát is felrúgta. Azokkal, akik még emlékeznek milyen volt a házibulikban a ’Vogue’-ra táncolni, vagy illumináltan hallgatni a Ray Of Light-ot.

A partybuszt már nem Madonna vezeti.  Ő is csak egy utas a sok közül, mi pedig már fel sem akarunk szállni. You fcuked it up, Madge!