Leleményes Hugo - tisztelgés Georges Méliés előtt



Ha valaki igazi csodára, élményre vágyik, akkor szedje a kis cókmókját és üljön be a Leleményes Hugo című filmre! Ígérjük, hogy a hatás nem marad el! De ha már megérett az elhatározás erre a vasárnapi kis mozira, akkor mindenképp szükség lesz egy képzeletbeli bukósisakra, mert ez nem lesz egy egyszerű menet.

Íme egy film, aminél számít valamit a cím után biggyesztett 3D felirat. A mozi egy távoli városképpel indít: hóesés, elképesztő párizsi éjszaka. Mindez 3D-ben egészen különleges, az ember már-már odanyúlt a szemüveghez, hogy letörölje az odatelepedett hópelyheket. Nem sokkal ez után feltűnik a kis főhősünk, Hugo (Assa Butterfield), akinek elsőként a lakhelyét ismerhetjük meg, amely a pályaudvari óratömegek mögött fekszik. A hatalmas csavarok és alkatrészek között végigjárt út alatt a néző szabályosan elszédül, mert valóban olyan, mintha ő, személyesen lépne be Hugo birodalmába.

A Martin Scorsese álltal rendezett, az idei legtöbb Oscarra jelölt film egy árva kisfiúról szól, aki már-már megszállottan próbál megjavítani egy kis „robotot”(az egyetlen tárgyat, ami megmaradt neki apja halála után), azt remélve, hogy így kaphat üzenetet az eltávozottól. A színészek zseniálisat alakítanak, mégis talán a legemlékezetesebb Ben Kingsley játéka, aki a nagy Georges Méliés-t személyesíti meg.

Hugo, meg a robi...

Aki egy szórakoztató családi kalandfilmre számít, annak csalódást fog okozni ez az film. Ugyanis az alkotás mondanivalója sokkal mélyebb, mint amilyennek elsőre tűnhet. Scorsese mozija egyfajta tisztelgés a filmek előtt, a film születése- és fejlődése előtt. De tiszteleg Georges Méliés előtt is, aki a maga korában forradalmi újításokat hajtott végre a filmezés terén, vászonra vitte mindazt, amit addig még senki. Módszerében rejlett sikerének kulcsa: rengeteg trükköt alkalmazott (leginkább bűvész trükköket), a füsttől kezdve a fantasztikus jelmezeken át a forradalmian új vágási technikákig mindent bevetett a nagystílű látvány érdekében.

Scorsese tisztelgése pedig igen időszerű, hisz most jön még csak a 3D-s filmek fénykora, és ezt a fejlődést a mozizás terén a Georges Méliésre emlékezés koronázza meg a legméltóbban. Hisz a maga idejében Georges is akkora újítónak számított, mint ma a 3D technika.

Szinkronos a tréler...

Persze vannak hibái is a mozinak, mint a túlzottan elnyújtott bevezető. Kissé rontja az élményt, hogy másfélórán keresztül Hugo csak bütykölget, menekül a pályaudvar „őrétől”, próbál csajozni és veszekszik a teljesen megtört Méliés-sel, miközben nem derül ki, hogy merre tart a film, miért is van kiborulva ez a Georges, és hogy mi a célja a még mindig rossz, szívkulcsos csoda robotnak. Rontja még az összképet a felirat, amit egy 3D-s filmnél nem nagyon kéne erőltetni, bár tény, hogy eredeti nyelven élvezhetőbb a dolog.

Annyi biztos, hogy érdemes megnézni ezt a filmet, nem véletlenül érdemelte ki a tizenegy Oscar jelölést, amiből ötöt fel is markolt: a legjobb operatőr, a legjobb látvány, a legjobb vizuális effektusok, a legjobb hangvágás-, illetve hangkeverés kategóriában vitték el a szobrocskát az alkotók.

Akinek esetleg fenntartásai vannak azzal szemben, hogy a "maffia király" Scorsese képtelen összehozni egy kissé Tim Burtonra hajazó mozit, annak ismét ki kell majd ábrándulnia, mert valóban egy csodálatos világot sikerült összehoznia a neves rendezőnek.



A leleményes Hugo
(Hugo)
színes, feliratos, amerikai családi kalandfilm, 126 perc, 2011



Írta: Vicky

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme