George Clooney-t méltán tekinthetjük veteránnak a filmezés terén, persze elsősorban színész kategóriában. És akit már egy jó ideje gyűr ez a szakma, az előbb-utóbb kipróbálja magát a kamera másik oldalán is: esetleg rendez egy filmet a saját ízlése szerint. A hatalom árnyékában is így született meg Clooney elméjében, az ötlet pedig a filmvászonra vándorolt tovább.

Nem fogunk hazudni, ez egy politikai film, ami választásról, az arra való felkészülésről, és politikai ármánykodásról szól majd, némi szexel, és egy cseppnyi érzelemmel fűszerezve.

Clooney (Governer Mike Morris), az elnökjelölt, akinek a keze alá dolgozik megannyi ember, köztük kiemelkedő pozícióban Ryan Gosling (Stephen Myers). A férfi fiatal, törtető, és szemtelenül tehetséges, ezért is intézi ő a sajtó ügyeket az elnök körül, és érdekében. A másik fontos ember - mondhatjuk Clooney jobb kezének is-, egy Philip Seymour Hoffman (Paul Zara) nevű fickó.

Minden tökéletesen halad a maga útján, mindaddig, amíg az ellenfél párt cselszövésre nem adja a fejét, aminek a célpontjában Ryan áll. Az első lépésnél még nem is gondolja, hogy mekkora bajba került, és kerülhet ezzel az elnökjelölt is, az ármánykodás ráadásul mindkettejük csúfos bukását eredményezheti. Így minden maradék erejét össze kell szednie ahhoz, hogy helyrehozza a hibákat, kezelje a sajtót, és valahogy összetartsa ezt a széthullani látszó káoszt.

Ryan Gosling az a színész, aki szinte minden filmjében a felgyülemlett dühtől vezérelve, és a rejtett agressziójából kifolyólag verekedni kezd. Itt viszont meglepően higgadtan kezeli a feszült helyzeteket, pedig azért egy-két jelenetnél várnánk, hogy oda legyintsen párat, de most kivételesen visszafogja magát.

Ebből is látszik, vagy talán ez is igazolja, hogy kétféleképpen lehet igazi kemény és férfias filmet készíteni: az egyik lehetőség, ha egy masszív, harcolós-lövöldözős filmet csinálunk, (Az átlag a három női szereplő, akik nyílván csak az eszköz szerepét töltik be a kemény legények világában). A másik lehetőség a férfiasság kihangsúlyozására, a száraz politikai film. Ezekben a típusokban is maximum három nő szerepel, ebből egyik az elnökjelölt felesége, a másik, akivel félrelép, a harmadik meg a titkárnő, bár az utóbbi kettő megtestesülhet egy személyben is. Tehát, az a maradék egy nő még lehet újságíró, vagy valaki, akit a tömegben mutatnak egy pillanatra.

A film elég lassan indul be, és akkor sem ér el semmiféle csúcspontot, végig a háttérben zajló politikai  pozíciókért való vagdalkozás megy. Aztán persze egy adag zsarolást is kapunk mellé, és kész is az érzéketlen, kétszínű politikai világ. Jó étvágyat hozzá!

A tanulság ebből az, hogy ne bízzunk senkiben! Bár végül is, ha a politika világáról van szó, akkor a normális ember ne is feltételezzen olyat, hogy bárkiben is bízni lehetne.

Írta: Szuszu



A hatalom árnyékában
(The Ides of March)