Lady Gaga: Artpop - Ez az út a siker felé?


Túl sok. Talán így lehetne a leginkább jellemezni azt, amit Lady Gaga csinálni akart. De nem maga a stílus, vagy az „extremitás” a sok, hanem az, hogy az új hangzás látványosan elüt az eddigitől. Harmadik nagylemeze, az Artpop tavaly, azaz 2013-ban debütált. Akit érdekel egy igen csak esetlen próbálkozás, kattintson.


A sok jelzőtől próbáltunk ugyan megszabadulni, és teljesen objektíven meghallgatni a korongot, ám ez nem igazán sikerült. De ezzel valószínűleg nem leszünk egyedül, ugyanis a kezdeti sikerek és robbantás után mintha a Lady Gaga jelenség megszűnt volna a maga eredeti minőségében. Öt évvel ezelőtt a Pokerface-el, vagy a Just Dance-el még igen is tudott valami újat hozni a pop-piacra, de ezt a szintet ma már nem tudja megugrani.

Pedig a sikerhez meglenne az alap, a hangjába nem lehet bele kötni, hisz majdhogynem tökéletesen csengNE, ha egyáltalán képes lenne arra koncentrálni a hallgató. Azonban az Artpop egy tömör fülzúgás, még csak nem is egyeztethető össze azzal, amit Gaga eddig képviselt. Illetve ez így nem igaz, mert a pop hullámain elevickél még a Manicure vagy a Venus, bár utóbbiba már túl sok a szintipop. Ez már nem a sikkes nyolcvanas éveket és Madonna polgárpukkasztását idézi. Ez inkább szánalmas próbálkozás arra, hogy Gaga bebizonyítsa, hogy igen, még mindig egyedi, polgárpukkasztó és kreatív. De ez sajnos túlerőltetett, túl sokat akart és ezzel elúszott az egész, nincs benne egyediség, stílus.

A Jewels N' Drugs élő verziója...


A T.I.-al készített Jewels N’ Drugs például kifejezetten botrányos, nem illik sem az eddig kialakított Gaga képhez, sem a hangjához. Nem élvezhető, és ez a szám a legtipikusabb példája annak, hogy ami nem áll jól, azt bizony nem kell erőltetni, bármennyire is tetszik az adott dolog. Az album lényegében eléggé vegyesre sikeredett, példának okáért ott az utolsó dal, az Applause, ami egy sima kis szinti-pop szám, de még valahogy ez sem áll jól az énekesnőnek. És a Fashion című dal,  - ami egy szintis EDM-es maszlag lett - pedig aztán tényleg nem Gaga, bár a dal elején felcsillan a remény. Az akusztikus hangszerek nagyon jól mennek az énekesnő hangszínéhez, és így, a zongora mellett adhatná akár önmagát is, ám ez is elúszik az első két-három másodperc után.

Itt az Applause hivatalos videója. Szerintünk nem nagy szám. Önök hogy látják?


Hogy az Infected Mushroom (az egyik, még meg nem jelent számát keverte újra másrumos Zed, amiből megszületett a szót sem érdemlő Aura), miként jött a képbe pont a divatdíva Gagánál szintén nem tiszta, ahogy az sem, hogy mit akart kihozni ebből a lemezből. Az mindenesetre biztos, hogy itt sem nagy, sem igazán élvezhető slágerek nem születtek. A tehetség meg van, de talán el kellene tekintenie attól, hogy mindenáron valami polgárpukkasztót, illetve egyedit akarjon alkotni. Ha egy kicsit magát adná, ismét nyerő lenne a Gaga jelenség, ahogyan ez előtt is volt.



-Vicky



Megjelenés: 2013. november 6.
Felvéve: 2011–13
Hosszúság: 59:04

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme