Nataly Dawn: How I Knew Her - Megéri várni rá


Ismét az indie műfaját vesézzük ki, ezúttal azonban egy igen formabontó énekesnő kerül terítékre. A 27 éves Nataly Dawn ugyanis nem egy áttörő lemezzel vívta ki magának a figyelmet, hanem egyedi feldolgozásaival. Az indie duó ugyanis átformálta Beyoncé Single Ladies-ét, de még Lady Gaga Telephone-ját is. Olvasson tovább, ha érdekli Nataly új lemeze!

Tény, hogy hallgathatóbb az új hangzású Telephone, mint az eredeti, bár a Beyoncé feldolgozásról már nem feltétlenül mondható el ez. De az biztos, hogy mindkettő más és kedvelhetőbb, mint az eddig hallottak. Egyvalami azonban mindenképp a produkció kárára megy, és ez pedig az énekes maga. Kivételesen nem a hangzás, hanem inkább a külső az, ami elrontja az összképet. Ugyanis annál rombolóbb nincs, mint amikor az énekes, akinek el is kéne adnia a számot, áll mint egy kisiskolás és pislog bele a kamerába nulla mimikával. Persze az új lemeznél már tiszta lappal indíthat a hallgató, hisz nem feltétlenül van arc, amihez társítani lehet a hangot.

A produkciónál Jack Conte, a YouTube-os társ ismét vállalta a producerkedést. Bár a lemezfelvétel okozott volna némi gondot az énekesnek, ha nincs a már jól bevált ötlet (amit Princess Superstar-tól már ismerhetnek), vagyis a rajongók „lelejmolása”. Nataly a tervezett „albumpénz” ötszörösét gyűjtötte össze a lelkes rajongóktól a Kickstarteren.


Az új albumhoz az énekesnő már érzelmeket is imitál...


A lemez letisztult, rendkívül egyszerűnek mondható, itt-ott akad némi folkos beütés. Ilyen például a második, Leslie, ami ahhoz képest, hogy milyen vontatottan és lassan indul, a végére igencsak beindul a szóismétlések hadával. A legelső Araceli nem igazán érdemel figyelmet, ugyanis itt éneklésről nem is igazán beszélhetünk, inkább szavalás némi alappal.

A címadó dalban már feltűnik némi nagybőgő a gitár mellett és van egyfajta ritmusa a dolognak, de még mindig nincs benne annyi élet. A folkos hangzás itt teljesedik ki a leginkább. A sok ballada jellegű, már-már tragikusnak ható szám után igazi felüdülés a Please Don’t Scream. A dal kissé blues jellegű, és az énekesnő mércéjével talán ez az album legütősebb alkotása, bár az Nataly hangja még mindig egysíkú. A következő Still a Believer azonban már egy igazán szerethető valami lett a trombita és bárzongora együttesével. Egy igazi kis vidám dal, ami idézi kissé a ’20-as éveket. Az Even Steven is hasonlóan pörgős, és végre Nataly is kiereszti a hangját. Ez a track az album egyik legkiválóbbja. A Why Did You Marry már visszakanyarodik az album elejét jellemző melankóliához a zongorával és a hangzással, de már áthatja az utolsó számok lendülete.

A lemez összességében dicséretet érdemel, mert bár borzalmas az eleje, igazán jó és élvezhető a vége. A dalok sokszínűsége, a stílusok kavalkádja pedig bizonyítja, hogy Nataly még keresi magát és a számára kedvező hangzást. Mi mindenesetre izgalommal várjuk a folytatást, mert ez az, amire érdemes várni!




Vicky




Megjelenés:
2013
Hossz: 39:17
Műfaj: Folk, Indie Pop, Acoustic

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme