Everything Everything: Arc - A „legújabb” indie Arcok
szerda, március 06, 2013
FOOTER
, Posted in
arc
,
art rock
,
everything everything
,
indie
,
indie rock
,
lemezkritika
A társadalmi kérdéseket feszegető fiú négyes 2007-ben alakult, és egy 2008-as kislemezzel debütált az angol „pop” piacán. (Bár az indie akkor még nem tartozott a pop „gyűjtőfogalmába”.) Bárhogy is, a tömegből igazán a 2010-es Man Alive című koronggal tűntek ki. Szép lassan bekúsztak a köztudatba, és a hallgatóság azóta se nagyon tudja felejteni az Everything Everything-et. Mégis van, hogy felvetődik: nem unalmas már kissé a sokadik angol indie zenekar? Úgy tűnik, hogy nem, ugyanis a manchesteri fiúk gitárzenekara folyik még az itthoni rádiókból is.
Az Arc című új albumra jellemző a nyugalom, a lassabb ütemek, halk gitár, és persze az erősebb fejhangok, amelyek meglepő módon egybehangolják ezt az amúgy már-már unalmas albumot.
Az első, az ismert Cough Cough (úgy tűnik, a szóduplázás szerencsét hoz a srácoknak) egy fülbemászó slágerszám. Itt is dominálnak a magas hangok, a pattogós ritmus, ráadásul szöveg is könnyen megjegyezhető. Természetesen a rádiós számok királya, már csak a "bonyolult" szövege miatt is. (hello, idei nyári sláger!)
Cough Cough... gondolják, hogy valami a torkukban ragadt?
A második Kemosabe már kissé érdekesebb alappal kezd, de a magasság és az ütemesség marad, nem nagyon különül el elődjétől (még a szóismétlések is meg vannak). A Torso Of The Week lassan induló szám, ahol szintén dominál a nem túl bonyolult szövegkörnyezet. De legalább az énekes-billentyűs Jonathan Higgs kezdi bebizonyítani, hogy nem igazán tud játszani a hangjával, ami egy kicsit izgalmasabb ütemek mellett talán fel sem tűnne a hallgatónak.
Azonban a néhol (bár talán szándékosan) irritáló lagymatagság, letisztultság (gitár, dob, szinti - mindből pedig a legminimálisabb mennyiség) kiemeli a szintén egyhangú szöveget és hangszínt. De itt jön a Feet For Hands, ami már zeneileg kissé mozgalmasabb, az erőteljes gitár és érzelmesség kárpótol az eddigi szenvedésért. A soron következő Undrowned is esélyes a sláger jelzőre, már csak a fülbemászó alap miatt, amihez párosul a már néhol Muse-ra emlékeztető nyávogás is. Ez a dal mindenképpen megér egy misét.
Kemoshabe - egészségükre!
De az Arc (legrövidebb) címadó track sem egy túlpörgős alkotás. Némi nagybőgő csendül fel az elején, majd a már megszokott énekhang következik. S míg ez az alkotás egy spirituális összejövetelen megállná a helyét, addig nálunk már kritikán alul fut.
A megjelenés előtt egy interjúban a srácok azt mondták az új album nem lesz olyan szétszórt, mint az előző, sokkal egységesebb valamit kap kézhez a nagyérdemű. Nos, ez az egység valóban megvalósult, azonban ez inkább a zene kárára ment, hisz mire az album végére ér a hallgató, belefásul az egyhangúságba. Persze erre van egy-két kivétel, amibe egy kis élet is szorult (mint a Radiant), ez azonban még kevés egy jó albumhoz.
Ugyanezen interjúban hangzott el még, hogy nem akarnak unalmasak lenni azáltal, hogy csak egy műfajt játszanak. Azonban az új korong nemhogy a műfajt, de még a hangzást tekintve sem túl változatos. Az azonban mindenképpen a fejlődésük számlájára írható, hogy ha nem is mindenhol, de már érezhetően többet adnak a szövegre és a mondanivalóra.
Vicky
Megjelenés: 2013. január
Műfaj: Art rock, Indie rock
Hosszúság: 48:05
Jegyzi: Sony RCA
Producer: David Kosten
Hosszúság: 48:05
Jegyzi: Sony RCA
Producer: David Kosten
