Steiner Ádám – Láthatatlan nyomon: Végzetes kirándulás


Néhány hónappal ezelőtt tettük közzé kritikánkat Steiner Ádám első regényéről, és máris itt a folytatás! Főhősünk, Mészáros Dávid még ki sem heverte veszedelmes kalandját, máris az események sűrűjében találja magát. A rendőrség két leláncolt, aprócska holttestet talál, használható nyom híján pedig Dávidot hívják…


Steiner Ádám - mindenki nagy szerencséjére – szépszerével elveszett önnön történetében. Ennek köszönhető ugyanis, hogy máris a kezünkben foghatjuk a második kötetet, a Végzetes kirándulást. A folytatás pedig, ha lehet még borúsabb, csavarosabb és hátborzongatóbb elődjénél.

A szerző tehetsége már az első regénynél is "átütközött a lapokon": a minimalista történetírás Ádám egyik fő ismertetője, illetve pozitív sajátja. Mégis, az új kötetnél sikerült túlszárnyalnia önmagát, tekintve, hogy karakterei már sokkal kidolgozottabbak, emberibbek. S ezzel együtt olyan rejtélyt sikerült megálmodnia, amely bogozása közben a kedves olvasó hajlamos lesz elfeledkezni a külvilágról...

A könyv formáját tekintve követi az elődje által kitaposott utat. A rajzolt borító megalapozza a későbbi árnyas-szürke hangulatot. Azt viszont igen sajnáljunk, hogy a szerkesztők sokkal kevesebb illusztrációt használtak fel a második részhez. A kötet elején és végén található pár gyöngyszem, amely rendkívül ütőssé teszi a mondanivalót. A kép és a szöveg egyfajta művészi szimbiózisban lüktet, s önálló világot alkot. Ekképpen érdemes volna hangsúlyossá tenni a rajzokat, és bátran tűzdelni velük a sorozat következő részét, hogy ez a jótékony kölcsönhatás kiteljesedhessék.

A 2. rész borítója...

Visszakanyarodva a jelenlegi műhöz, fontos közelebbről megvizsgálni a feljebb említett karakterábrázolást. Ádám olyan író, aki túllát önnön ambícióin, tehetségén és akaratán,
és rendkívüli beleérzéssel szövi úgy nyomozós történeteit, hogy az olvasói igényeket is kielégítse. Hogy ne csak az elvont térben vagdalkozzunk, említsünk egy konkrét példát is. Mészáros Dávid az első kötetben maga volt a magyar James Bond némi Sherlock Holmes beütéssel, s épp csak egy Basset Hound hiányzott a sarkából. Ezzel önmagában nem is volt probléma, működött a szöveg annak ellenére, hogy Dávid maga volt az acélarcú, kétdimenziós hős. Most viszont kaptunk némi háttér-információt erről a „mindig, minden körülmények között” zseniálisan jóképű, jóképűen zseniális figuráról, és rögtön lett kiterjedése a papírmasénak. A könyvben később arra is fény derül, hogy Dávidot mennyi szakmai kétség gyötri, s hogy régi szerelme emléke még mindig kísérti, felkavarja őt. És voilá, a mindenkori érdeklődő már el is veszett ebben a vékonyka kötetben.

Mindent áttekintve kijelenthető, hogy így kell ezt csinálni. Ilyen egy jó kémregény! Persze, akik csupán a féltégla-forma könyveket és a húszoldalas tájelírásokat kedvelik, azokat hiába is győzködnénk eme történet befogadásának előnyeiről. De mindenki másnak szívből ajánljuk a Végzetes kirándulást!





Garbo Kiadó, 2012
Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9786155007330

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme