Alanis Morissette: Havoc and Bright Lights - zen ragyogás
csütörtök, november 15, 2012
FOOTER
, Posted in
alanis morissette
,
havoc and the bright lights
,
lemezkritika
,
új album
Négy év hallgatás után, immár édesanyaként tért vissza nyolcadik stúdióalbumával Alanis Morissette. Bár a „vissza” elég erős kifejezés, ha azt nézzük, hogy a Grammy-díjas énekesnő semmit sem változott, se a külsejét, se dalai hangzását tekintve. A zenéje most is árasztja magából a pozitív energiát, a napsütést és a mosolyt (ez talán ez a buddhizmusnak köszönhető, ki tudja...?). A hidegebb, borúsabb napokra kis vigaszt jelenthet a Havoc and Bright Lights, nem érdemes kihagyni.
Ez az idill az első két dalban jelenik meg igazán. A Guardian című legelső szám Alanis tisztelgése a német Berlin felett az ég című film előtt (az amerikai változathoz, az Angyalok városához felhasználták Alanis Uninvited című dalát). A számhoz forgatott klip ugyanúgy kezdődik, mint a Berlin felett az ég fekete-fehér képkockái. Alanis alakítja a védelmező angyalt, aki akár egy védelmező anya is lehetne (gyermekeknek nyújt segítséget a klipben). Majd vált a kép és az énekesnőt mutatja, ahogy eszeveszett, ám korántsem szakszerű módon nyúzza gitárját a zenekarával a háta mögött. De ettől eltekintve ez a nóta ad bizonyságot arról, hogy az énekesnőn nem fog az idő kereke. A hangzás idézi a régi szép ’90-es éveket, igazi pop-rock dal, amit Alanis le se tagadhatna.
Alanis Morissette: Guardian
Persze ha Alanis, akkor nem múlhat el lemez zongora kíséret, és mélyszántású dalok nélkül. Ilyen a Til You is, ami szebben már nem is szólhatna, illetve a Celebrity, amelyet nagyon izgalmassá tesz a sejtelmes, arab világot idéző alap. Bár az ütem és a „hangzásvilág” kissé hajaz Madonna egykori Frozen című számára (a sejtelmességet, és a misztikumot tekintve mindenképpen). Ez nem meglepő, ugyanis Alanis egyik producere Guy Sigsworth volt, aki Madonnával is dolgozott már korábban. A Til You azonban sokkal erőteljesebb, és kifejezőbb, mint Madonna egykori slágere, bár az alaptól eltekintve a két szám két külön műfaj.
Az Empathy című szerzeményben ismét egy klasszikus Alanist köszönthetünk: laza kis gitár, dob és az énekesnő érett hangja, és egyénisége adja dalt.
Az örök ifjú Alanis...
Éles váltás az eddigi számokhoz képest a Numb, ami ismét némi keletiességet sugall, legalábbis, ha az alapot figyeljük, mindenképp. Ez az alternatív rockra hajazó track sötétebb hangzásvilágot idéz, amit a hegedű kétségkívül feldob. Amolyan vérfrissítésként is értelmezhető a darab az amúgy ’90-es éveket idéző korongon.
Majd a Havoc személyében ismét kapunk egy lassúbb, zongora és néhol nagybőgő kísérte anekdotát. Hasonló a helyzet az utolsó három nótával, a Win and Win-nel, a Receive-vel és a szinti-s Edge of Evolution-nal is.
Alanis nem sokat változott, ahogy azt már számtalanszor említettük, ám mégis más lett. Egy sokkal összeszedettebb, érettebb nőt hallhatunk, aki dalaiba gyúrta élményeit (keleties hangzás), és ezzel újított is egy kissé. Bár a lemez vegyes kritikákat kapott a megjelenést követően, a rajongók nem csalódtak, de miért is tették volna, ha azt kapták, amit vártak, sőt talán még egy kicsit többet is.
Írta: Vicky
Megjelenés: 2012. augusztus 22.
Műfaj: Alternative rock, pop rock
Hosszúság: 52:41
Producerek: Guy Sigsworth, Joe Chiccarelli
