Érdekes színfoltja a hazai zenei szférának a svéd-magyar énekesnő, Antonia Vai. Tüzes, energikus előadásmód, ami tökéletes összhangban van a melankolikus és mélyebb vizeken evező oldalával. Emellett hihetetlenül érdeklődő, kedves, és nyitott az új dolgokra, emberekre. Közvetlensége a színpadon is megmutatkozik, partnerként beszél a közönséghez, és minden szám előtt pár mondatot mesél annak a keletkezéséről, vagy más fontosabb momentumairól. Mondhatnánk azt is, hogy közvetlenül vulgáris, ami jól esik az ember fülének, főleg ebben a világban, ahol mindenki robotként viselkedik a másikkal, az előadók is elzárkóznak az emberi kontaktusoktól, ahol levegőmentes csomagolásban, és tisztes távolságból kapjuk meg a hőn áhítozott ’árut’. Antonia viszont hús-vér ember, aki az arcunkba mondja – szépítés nélkül ̶ amit gondol, és érez. Nem volt ez másképp a legutóbbi, Mikás fellépésükön sem, amikor enyhén éreztette a szájukat befogni képtelen divattinikkel, hogy azért elég jó lenne, ha mégis megtennék: "..különben se beszéljetek, mikor én énekelek!" Termékeny, kreatív, és pozitív értelemben nyughatatlan, ha alkotásról, új számokról, vagyis a zenéről van szó.

Ezt jól bizonyítja az is, hogy 2013 – végén adta ki első albumát Lovers and Prophets címmel, és máris gőzerővel a második felvételein dolgozik a Szimpla stúdióval karöltve. Új klip is várható a Macho Woman című számhoz - amiről megtudhatunk több infót, ha lejjebb nézelődünk-, mint ahogy a fellépések sora is.

Rögtön itt is van egy időpont két hét múlva, 19-én a Kuplungban lesz megtalálható, új felállásban, és hangszereléssel. Addig is lássuk, milyen itthon zenélni, és miért éppen a vendéglátásban dolgozik mellette, vagy hogy mi volt életében a legjobb koncertélménye!

FOOTER.HU: Egyedül költöztél Magyarországra? 

Antonia Vai: Felix Gröndahl-al költöztem, aki a gitáron játszik és énekel a bandában. Együtt játszottunk Stokholmban és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk Budapestet.

F: Mit jelent számodra a zene? 

A.V: A világot. A zenén keresztül ismerem meg magam. Amikor a számaimat írom, olyan mintha egy állandó párbeszédet folytatnék önmagammal. Akkor hallom tisztán a saját gondolataimat, amikor papírra vetem őket. Sokszor érzem a késztetést, hogy egy érzést kiadjak magamból, és ilyenkor eltűnök a szobámban és írok és felveszek, anélkül hogy analizálnám, mit is csinálok. Amikor a szám elkészül, akkor tudatosul igazán, mit alkottam. Ez majdnem olyan, mint egy vízkereszt. Más perspektívákban látom tőle a dolgokat.

F: Mióta pultozol? Hogy tetszik ez a munkafolyamat? Előtte is vendéglátóztál már?

A.V.: Mióta elkezdtem utazni 19 évesen, bárokban dolgoztam. Egyszerű munka az útra és sok teret is hagy a zenének. Az első hely ahol így dolgoztam, London volt. Az összes szabadidőmet írással és felvételek készítésével töltöttem. Akkor nem akartam élőben fellépni vagy játszani csak új anyagokat írni. Szóval az írás mellett, hogy fenn tudjam tartani magam és az írást, különböző bárokban dolgoztam. Amikor más országokba mentem, ugyanezt csináltam. Pár napot bárokban dolgoztam, zenét csináltam és másokkal jammeltem. Csak egy éjszaka egy csomó embert megismersz, ez nagy hatással van az emberre, és minden olyan gyorsan történik. Szerintem ez egy jó kiegészítő a zenéhez. Pont az ellenkezője annak, amikor otthon, a stúdiómban ücsörgök és kizárom a világot a zenéért..

F: A későbbiekben csak a zenéből szeretnél megélni?

A.V: Hát persze! Ez a cél, amit nem lehet nem kitűzni. Az egy fajta szabadságot adna, ha minden nap csak zenét csinálhatnék. De érdekes módon egy kicsit ambivalens vagyok ezzel kapcsolatosan. Persze, hogy imádnám, ha az összes időmet zenéléssel tölthetném. De ugyanakkor, ha rá lennék kényszerülve, hogy a zenélésből tartsam fenn magam, nem tudom, hogy ugyanolyan természetesen jönne-e. Ha a zeném felkapottá válna, nem tartanám vissza. Az egy álom valóra válása lenne. Ugyanakkor nem csak ez az egy dolog megy. Például, az hogy nem vagyok leszerződve, egy bizonyos szabadsággal jár. Írhatok és énekelhetek, amiről csak akarok, a saját tempómban és senki nem tud cenzúrázni.

F: Mennyire fontos neked a közönség? 

A.V: Nagyon fontos! Mivel a dalaimat egyedül írom, elsöprő és csodálatos érzés, hogy valaki rajtam kívül is élvezni tudja, vagy kap valamit a szavaimból. A dalok igazából akkor kelnek életre, amikor a fiúk a bandából elkezdik játszani őket és vannak nézők, akik velünk együtt izzadnak. Nagyon érdekes hogyan tudnak az emberek zenén keresztül kapcsolódni. A koncerteken ott van az adrenalin, a boldogság, és az érzelmi kitörések is. És ezeket csak a közönséggel együtt tudjuk létrehozni.

F: Melyik volt eddig életed legjobb fellépése és miért? 

A.V: Ó! Mióta Magyarországon lakom, annyi fantasztikus koncertünk volt, hogy tényleg lehetetlen választani... Volt Fesztivál szép volt! Meg a Fekete Zaj. Meg a Szimpla Kerti koncertek. Meg az őszi koncertek a Quimby-vel, a fellépések a Bohemian Betyars-sal. De ha választanom kell, egy nagyon különleges koncert jutott eszembe. Stokholmban volt, mielőtt Budapestre költöztem volna, és a kortárs fotóközpontban játszottunk. Egy óriási épületben van ahol a koncerteket a legfelső emeleten tartják. A színpad melletti fal a padlótól a plafonig üvegből van. Stokholm panorámáját lehet látni. És a véletlen egybeesés hogy a Föld Órájában játszottunk volna! Ez az az óra, amikor az egész világot arra ösztönzik, hogy kapcsolják le a lámpákat és próbálják felhívni a figyelmet a klímaváltozás miatti lépések szükségességére. És mivel a legtöbb hely törődik a természeti kérdésekkel ez a koncertterem is részt vett a kezdeményezésben. Szóval a koncert első fél óráját úgy játszottuk végig, mint bármikor máskor, minden be volt dugva, fények felkapcsolva, mikrofonok, erősítők, minden bekapcsolva. Aztán az óra elütötte a Föld Óráját, amikor hirtelen minden fény és elektromosság le lett kapcsolva. Mindent kihúztunk és letettem a mikrofont. Teljes sötétség. És az ablakon át láttuk, ahogy a város fényei is kialudtak. Az emberek elkezdték meggyújtani az asztalaikon lévő gyertyákat és mi csak leültünk a színpadon és folytattuk a következő fél órát a show-ból. Úgy énekeltünk és játszottunk mintha a természetben lennénk egy tábortűz körül. Nagyon szép és emlékezetes volt.

F: Mesélj az új videoklipről! Kikkel készül? Miről szól? Mikor lesz kész?

A.V: A Macho Woman videóját forgatjuk. A dal egy lányról szól, aki soha nem esett még szerelembe. Randevúzott, álmodozott, tettetett és kijátszotta a szerelmeit. És aztán először életében, ténylegesen beleszeret valakibe. A videót Budapesten forgatjuk, és még mindig dolgozunk rajta. Mindenki tartsa nyitva a szemét, mert ez is tavasszal robban majd be az új albummal együtt.

F: A Szimplában milyen albumot vesztek most fel? Lesz majd koncert-változata is a felvett számaidnak?

A.V: A Szimplában felvettünk minden számot, amit a bandával játszunk. Többé-kevésbé egy élő album lesz, minden úgy fog szólni, mint, amikor a színpadon vagyunk. Olyan számokkal, mint például: a "Don't let the bedbugs bite", "In the Devil's Catacomb", "The trouble with you", és a "Click and Bang". Azt hiszem, egy nagyon dinamikus és őszinte album lesz. És teljes mértékben megbízom a bandában és a zenészekben, akik velem vannak. Hihetetlenek! Szóval nagyon izgatott vagyok ezért! Ez is tavasszal készül el.

Amit még tudni érdemes (mert mi azt mondtuk!), hogy imádja a lazacot minden formában, így a sushi-t is, Lauryn Hill meg Lhasa De Sela zenéje az, ami igazán a szívéhez szól, míg Lauryn felpörgeti, és szét tudná szedni a világot, addig Lhasa megnyugtatja bármilyen lelki sebet kapott is. Az ő zenéjük táplálja, és beszél hozzá, amikor senki más nem teszi.

És hogy mi volt a legszebb pillanat az életében? Amikor megszületett az öccse, és meglátta a kis piros fejét – Antonia szavaival élve – és úgy gondolta, hogy ő a legszebb kisbaba a Földön, és megígérte, hogy megvédi mindentől, mert ő volt a legjobb ajándék, amit valaha kaphatott. Ezek után, ha már mindenki izgatottan várja az újdonságokat, itt egy szám, amit most bocsátott a nyilvánosság elé, és eléggé mellkasba veri az embert!

Facebook

Kuplung koncert esemény:

Szuszu