Közösségi méhészkedés a budapesti Műcsarnokban. Igen, van ilyen, és a hét végéig még Önök is a részesei lehetnek a dolognak, mi több, megvizsgálhatják, milyen az, amikor maguk a méhek „néznek körül” egy számukra személyre szabott (alliteráció foreva) „kiállításon”. Zümmögjenek a tovább gombra jól.


Nem tudom, ki hogy van vele, de én elképesztően utálom a mézet. Mindig is a mézes tea és emiatt a betegeskedés jut róla eszembe. Azonban tudjuk, hogy a méz egészséges, szükséges, jó dolog. A mézet a méhet kreálják, őket pedig a méhészek noszogatják, ezzel feltehetően nem mondtunk egetverő újdonságot. A méhész a mi képzeletünkben egy ilyen űrruhaszerű cuccban ténfergő figura, és nem feltétlenül azonosítanánk őt városi terekkel, főleg nem egy múzeummal. Tévedtünk.



A frankfurti székhelyű finger csoport két tagja, Florian Haas és Andreas Wolf az elmúlt években több németországi városban alakított ki közösségi méhészeteket. A méheknek pont tökmindegy, hol laknak, amíg békén hagyják őket és a közelben van zöldterület. Úgyhogy az idén Budapestre is eljutott projekt a Műcsarnok hátsó teraszán található. A szervezők szerint bárki becsatlakozhat a munkába, így több mint 40, különböző korú és foglalkozású ember vett részt a melóban, amelynek nem titkolt célja a társadalmi párbeszéd elindítása, a nagyvárosi elidegenedett emberek egymáshoz közeledése volt.



Mi több, a művészien kialakított méhkasok részben átláthatóak, így megfigyelhetjük, hogyan melóznak a kis csíkos genyók. A gruppban azért van okleveles méhész is, szóval a helyszínen feltehetően hozzá lehet jutni a „közösségi mézhez”. A közösségi méhészethez kapcsolódó, Városligetben nyílt Új Múzeum Méheknek pedig egy tuti dolog, hiszen a kiállítási tárgyakba a méhek belerepülhetnek, ha még nem fagytak meg a korai és brutál ősz miatt, a látogatók pedig jól megnézhetik, mi történik velük, miközben tanulhatnak rajintelligenciáról és méhdemokáciáról.

A dolog még szeptember 30-ig tart. Bee there!

Még infó: ITT és ITT