Zola Jesus: Versions - A tökéletesség küszöbén


A most huszonnégy éves énekesnő származását tekintve nem meglepő a melankólia, ami áthatja a zenéjét. Mint sok orosz, ő is olyan klasszikusokon nőtt fel, mint Dosztojevszkij, jellemzően mégsem ebbe az irányba viszi el művészetét. Bár drámaiak a dalai, mégis van bennük kellő lendület és a maga módján életerő.
Zola egyszemélyes művészként indult, nevére mégis zenekarnévként tekint, ami egy-egy koncert erejéig igaz is. Zenéje semmihez sem hasonlítható, nem sorolható be egyetlen általunk ismert kortárs gyűjtőfogalomba sem. Ez leginkább pozitív, ha azt nézzük, hogy már ráfért egy kis minőségi vérfrissítés a popkultúrára.
A Version-t leginkább a vonósnégyes és némi elektronika hatja át. Ilyen a klasszikusként indító dal a Avalanche is, ami a múlt századba repíti vissza a hallgatót a maga egyszerű lágyságával. A kissé szomorkás bevezetés után az ötödik, Seekir: ez már lendületesebben indít, és viszi is ezt a vonalat tovább.
A szekír... izé... a Seekir officiális 'mód...
A maga letisztult, mondhatni csontig csupaszított stílusával sok szám szinte egymásba mosódik, és hajlamosak is vagyunk összekeverni egy-két dal alapját. Ettől majdhogynem egyedüliként tér el az utolsó, Vessel, ami az elektronikával némiképp feldobja a korong hangzását. Ehhez társul a vonósnégyes, ami szinte szétzilálja a szám végét, ahogyan minket is szétzilált és megbabonázott Zola Jesus.
Videó készült a Vessel c. számból is...