Vasárnapot ütött az óra, és hétfőre virradóan párás szemmel, de el kellett hagynia a fesztivál közönségének a Dürer kert területét. Hátuk mögött rengeteg emlékkel, új szerelmekkel, új családdal. És indulhat a visszaszámlálás a jövő évi Fekete Zajig.

A Képzelt Város nyitotta az utolsó napot a szabadtéri színpadon, utánuk a Kaldera fokozta a hangulatot, és a végső pontot (ilyen gyors egymásutánban) Antonia Vai tette fel az i-re. A magyar származású, svéd énekesnő, és zeneszerző, egy hatalmas pozitív energiabombaként vette uralma alá a színpadot, és a közönséget. Bár a levegőben már érezhető volt az elmúlt két nap erőteljes dübörgése. Így a korábbi időpontban idelátogatók kicsit nyomottabb hangulatban élvezték a kellemes zenét, amit Antonia mindig feldobott egy pár mondatos történettel, a következő szám keletkezéséről, tartalmáról flegma eleganciával, és egy nagy adag humorral, ami hatására, az embernek nem akart lefagyni a mosoly az arcáról a számok végéig se. Ő a tipikus példája annak, amikor valaki szívből él, és nyitott szemmel jár a világban, mindamellett nem ijed meg némi közvetlenségtől, és a csúnya szavaktól sem. Az egyik legzseniálisabb száma például az volt, amit egy a Duna-parton sétálgató kurva ihletett. A zseniális szövegeken, és előadásmódon kívül, egy olyan mélyről jövő, és vulkánként előtörő erős, és magával ragadó hanggal rendelkezik, amit sok túlfizetett külföldi sztárocska megirigyelhetne. Nagy kincs, és a miénk. Jó hírként, még a koncert elején elmondta, hogy most Magyarországra költöztek, csak még turnéznak Európában, de itthon többször fellelhetőek lesznek. Zenéjének, igazi füstös bárzene jellege van, ahol otthon érzi magát az ember, a harmadik szám után (és a negyedik sör után) pedig érez magában annyi bátorságot, hogy felálljon, és szabadjára engedje a testét a tánctéren.

Utána közvetlenül Andy Cairns következett, akit jól ismerhetünk már a Therapy? bandából. Egyedül, egy gitárral, szórakoztatta a nagyérdeműt, poénokat szórva ő is. Az emberek egyre többen lettek, de még így is érezhető volt a nyomottság.Valahogy minden előadóból hiányzott valami. Merthogy innentől kezdve, jó és igényes koncerteket láthattunk ugyan, de valami nem volt a helyén. A produkciók nem tartották fenn kellőképpen az emberek érdeklődését, és sajnos ennek az a következménye egy idő után, hogy megmagyarázhatatlan unalmat érez az ember. Ez a –’Jó volt, jó volt, de annyira nem adott többet, hogy úgy gondoljak rá, mint egy megismételhetetlen, életem koncertje élmény!’

A búcsútaps után a tömeg szépen átáramlott a nagyterembe, ahol a Volkova Sisters kezdte az emberek szőrzetének a borzolását. Nos ez sem sikerült teljesen. Látványilag, nem hoztak magukkal semmit, és Berger Dalma hangja is valahol elfojtva maradt. Pedig akik ismerik, hallották már, azok eléggé, testüket pattogtatva várták a felemelő élményt, amit ő adhat, és kiemelhet a saját gondolataink közül. Nos ez így is megtörtént, csak olyan formában, hogy azon kezdtünk el gondolkozni, hogy mi lehet a baj? Szorít a nadrág, vagy a cipő, vagy fáj a torka? – és ehhez hasonló egyéb mentségek sora zakatolt át az agyunkon. Pedig ami igazán érződött rajtuk (is), az az unalom, a fáradtság, ’legyünk már túl rajta’ – érzés. Ez úgy látszik, hogy az utolsó nap megfertőzte az egész fesztivált..

De ismét ízelítőt kaphattunk az új számaikból, amelyek ősszel kerülnek rá egy teljes albumra. Az egyik ilyen szám azért némiképp mentette a produkciót mikor is, nem várt módon (végre!) Dalmából előtört az állat, és mindenki odafagyott (kellemesen) a padlóhoz. Az mondjuk jófejség volt, hogy nem tapsoltatták vissza magukat, és mindenkinek megspórolták ezzel a felesleges köröket. Tapsot persze kaptak, a nagyérdemű meg egy utolsó számot.

Utánuk már több felé lehetett terelődni. A Tegnapután rajongói maradtak, és élvezhették, hogy ők némiképp felhúzták a hangulatot, aztán a Chiki Liki tu-a, 18-éve működő, szlovák alternatív banda.

Emellett a Szabad az Á színpadán, az Acer támogatta Cantara lépett fel, érdekes hangulatot teremtve. Utánuk pedig az Entrópia Architektúra látta el az emberek baját, természetesen csak hallásügyileg. Bár az is biztos, hogy a banda egyik tagjától sem szeretnénk soha, egy pofont kapni.

Entrópia Architektúra

A Grabanc, és a Médeia Fiai zárták végül az estét. Ez szomorú, végleges pontja volt a fesztiválnak, hiszen újabb évet kell várni a következőre, és hiába terelődött negatívabb irányba az utolsó nap hangulata (biztos a hatalmas Holdnak köszönhetően), remek összeállításokat láthattunk a három nap folyamán. És bátran kijelenthetjük, hogy ez a fesztivál, Magyarország legjobb fesztiválja, ahol az emberek még a tényleges zene szeretete miatt jönnek el, állnak/táncolnak/tapsolnak végig szívből egy koncertet. És a legfontosabb, amit már ezer éve sehol nem lehet érezni, hogy egy nagy család jött itt össze, erre a három napra, ami körbevesz, ahol mindenki kedves mindenkivel, kulturáltan tud szórakozni, és igenis figyel a másikra, még akkor is, ha életében egy szót sem beszéltek. Közös anya a zene.

Fantasztikus érzés volt ezt újra átélni, a jobbnál-jobb bandák bűvkörében, amiben az ember nagyon nem nyúlhatott félre, ha szereti ezt a vonalat. Mert ha nem ismerted valamelyik előadót, akkor is biztos lehettél benne, hogy a földhöz vág majd a gyönyör, annyira jó lesz. És, hogy végül egy igazi kincsre, és (legalább) egy új szerelemre találsz majd. 

A helyszínnel sem volt gond, bár nyilván, akinek az adja meg a fesztivál hangulatot, hogy valahol az erdőben, vagy egyéb mezőkön sátrazhat "úgymond" összezárva az egész fesztiválközönséggel 3-napra, annak lehet, hogy kicsit szúrta a szemét ez a berendezkedés. De a kerthelyiség elég nagy, így mindenki elfért hogy a szabadban pöfékelhessen, vagy kiszellőztesse a ruháját, esetleg a fejét. A koncerttermek pedig közel voltak, így nem kellett olyan sokat A-ból B-be mászni, ami jobban egyben tartotta a fesztiválozókat is.

Alig várjuk a jövő évi termést, és külön köszönet Varga Balázsnak, hogy megszervezte ismét, és lehetővé tette a még értékeket kereső emberek számára az igényes fesztiválozást.

Addig is mindenki nézelődjön a Fekete Zaj facebook-os oldalán, mert sorra kerülnek fel az interjúk, és képek minden napról, és előadóról.

http://www.facebook.com/feketezaj?fref=ts

http://www.facebook.com/events/249922195154045/?fref=ts

Szuszu