Fekete Zaj Fesztivál – az utolsó akkord


Vasárnapot ütött az óra, és
hétfőre virradóan párás szemmel, de el kellett hagynia a
fesztivál közönségének a Dürer kert területét. Hátuk mögött
rengeteg emlékkel, új szerelmekkel, új családdal. És indulhat a
visszaszámlálás a jövő évi Fekete Zajig.
A Képzelt Város nyitotta az utolsó
napot a szabadtéri színpadon, utánuk a Kaldera fokozta a
hangulatot, és a végső pontot (ilyen gyors egymásutánban)
Antonia Vai tette fel az i-re. A magyar származású, svéd
énekesnő, és zeneszerző, egy hatalmas pozitív energiabombaként
vette uralma alá a színpadot, és a közönséget. Bár a levegőben
már érezhető volt az elmúlt két nap erőteljes dübörgése. Így
a korábbi időpontban idelátogatók kicsit nyomottabb hangulatban
élvezték a kellemes zenét, amit Antonia mindig feldobott egy pár
mondatos történettel, a következő szám keletkezéséről,
tartalmáról flegma eleganciával, és egy nagy adag humorral, ami
hatására, az embernek nem akart lefagyni a mosoly az arcáról a
számok végéig se. Ő a tipikus példája annak, amikor valaki
szívből él, és nyitott szemmel jár a világban, mindamellett nem
ijed meg némi közvetlenségtől, és a csúnya szavaktól sem. Az
egyik legzseniálisabb száma például az volt, amit egy a
Duna-parton sétálgató kurva ihletett. A zseniális szövegeken, és
előadásmódon kívül, egy olyan mélyről jövő, és vulkánként
előtörő erős, és magával ragadó hanggal rendelkezik, amit sok
túlfizetett külföldi sztárocska megirigyelhetne. Nagy kincs, és
a miénk. Jó hírként, még a koncert elején elmondta, hogy most
Magyarországra költöztek, csak még turnéznak Európában, de
itthon többször fellelhetőek lesznek. Zenéjének, igazi füstös
bárzene jellege van, ahol otthon érzi magát az ember, a harmadik
szám után (és a negyedik sör után) pedig érez magában annyi
bátorságot, hogy felálljon, és szabadjára engedje a testét a
tánctéren.
Volkova interjú
Utána közvetlenül Andy Cairns
következett, akit jól ismerhetünk már a Therapy? bandából.
Egyedül, egy gitárral, szórakoztatta a nagyérdeműt, poénokat
szórva ő is. Az emberek egyre többen lettek, de még így is
érezhető volt a nyomottság.Valahogy minden előadóból hiányzott
valami. Merthogy innentől kezdve,
jó és igényes koncerteket láthattunk ugyan, de valami nem volt a helyén. A produkciók nem tartották fenn kellőképpen az emberek érdeklődését, és sajnos
ennek az a következménye egy idő után, hogy megmagyarázhatatlan
unalmat érez az ember. Ez a –’Jó volt, jó volt, de annyira nem
adott többet, hogy úgy gondoljak rá, mint egy megismételhetetlen,
életem koncertje élmény!’
A búcsútaps után a tömeg szépen
átáramlott a nagyterembe, ahol a Volkova Sisters kezdte az emberek
szőrzetének a borzolását. Nos ez sem sikerült teljesen.
Látványilag, nem hoztak magukkal semmit, és Berger Dalma hangja is
valahol elfojtva maradt. Pedig akik ismerik, hallották már, azok
eléggé, testüket pattogtatva várták a felemelő élményt, amit
ő adhat, és kiemelhet a saját gondolataink közül. Nos ez így is
megtörtént, csak olyan formában, hogy azon kezdtünk el
gondolkozni, hogy mi lehet a baj? Szorít a nadrág, vagy a cipő,
vagy fáj a torka? – és ehhez hasonló egyéb mentségek sora
zakatolt át az agyunkon. Pedig ami igazán érződött rajtuk (is),
az az unalom, a fáradtság, ’legyünk már túl rajta’ – érzés.
Ez úgy látszik, hogy az utolsó nap megfertőzte az egész
fesztivált..
Volkova Sisters
De ismét ízelítőt kaphattunk az új
számaikból, amelyek ősszel kerülnek rá egy teljes albumra. Az egyik ilyen szám azért némiképp
mentette a produkciót mikor is, nem várt módon (végre!) Dalmából
előtört az állat, és mindenki odafagyott (kellemesen) a padlóhoz.
Az mondjuk jófejség volt, hogy nem tapsoltatták vissza magukat, és
mindenkinek megspórolták ezzel a felesleges köröket. Tapsot
persze kaptak, a nagyérdemű meg egy utolsó számot.
Utánuk már több felé lehetett
terelődni. A Tegnapután rajongói maradtak, és élvezhették, hogy
ők némiképp felhúzták a hangulatot, aztán a Chiki Liki tu-a,
18-éve működő, szlovák alternatív banda.
Emellett a Szabad az Á színpadán, az
Acer támogatta Cantara lépett fel, érdekes hangulatot teremtve.
Utánuk pedig az Entrópia Architektúra látta el az emberek baját, természetesen csak hallásügyileg.
Bár az is biztos, hogy a banda egyik tagjától sem szeretnénk
soha, egy pofont kapni.
Entrópia Architektúra
A Grabanc,
és a Médeia Fiai zárták végül az estét. Ez szomorú, végleges pontja volt a fesztiválnak, hiszen újabb évet kell várni
a következőre, és hiába terelődött negatívabb irányba az
utolsó nap hangulata (biztos a hatalmas Holdnak köszönhetően),
remek összeállításokat láthattunk a három nap folyamán. És
bátran kijelenthetjük, hogy ez a fesztivál, Magyarország legjobb
fesztiválja, ahol az emberek még a tényleges zene szeretete miatt
jönnek el, állnak/táncolnak/tapsolnak végig szívből egy
koncertet. És a legfontosabb, amit már ezer éve sehol nem lehet
érezni, hogy egy nagy család jött itt össze, erre a három napra,
ami körbevesz, ahol mindenki kedves mindenkivel, kulturáltan tud
szórakozni, és igenis figyel a másikra, még akkor is, ha életében egy
szót sem beszéltek. Közös anya a zene.
Fantasztikus érzés volt ezt újra
átélni, a jobbnál-jobb bandák bűvkörében, amiben az ember nagyon
nem nyúlhatott félre, ha szereti ezt a vonalat. Mert ha nem
ismerted valamelyik előadót, akkor is biztos lehettél benne, hogy a
földhöz vág majd a gyönyör, annyira jó lesz. És, hogy végül
egy igazi kincsre, és (legalább) egy új szerelemre találsz majd.
A helyszínnel sem volt gond, bár
nyilván, akinek az adja meg a fesztivál hangulatot, hogy valahol az
erdőben, vagy egyéb mezőkön sátrazhat "úgymond" összezárva az
egész fesztiválközönséggel 3-napra, annak lehet, hogy kicsit
szúrta a szemét ez a berendezkedés. De a kerthelyiség elég nagy, így mindenki elfért hogy a
szabadban pöfékelhessen, vagy kiszellőztesse a ruháját, esetleg a fejét. A koncerttermek pedig közel voltak, így nem kellett olyan
sokat A-ból B-be mászni, ami jobban egyben tartotta a
fesztiválozókat is.
Alig várjuk a jövő évi termést, és
külön köszönet Varga Balázsnak, hogy megszervezte ismét, és
lehetővé tette a még értékeket kereső emberek számára az
igényes fesztiválozást.
Addig is mindenki nézelődjön a
Fekete Zaj facebook-os oldalán, mert sorra kerülnek fel az
interjúk, és képek minden napról, és előadóról.
Szuszu