Ilsa J. Bick: Hamvak - Kegyetlen új világ
kedd, április 17, 2012
FOOTER
, Posted in
disztópia
,
egmont dark
,
hamvak
,
Ilsa J. Bick
,
kegyetlen új világ
,
könyvkritika
,
zombi
A tizenhét éves Alex egy napon kocsiba ül, hogy elhagyja otthonát. Michiganbe indul a Nagy Tavakhoz, hogy felejtsen, hogy feldolgozzon, hogy maga mögött tudjon bizonyos dolgokat… A lány szülei évekkel ezelőtt odavesztek, és hogy beteljesedjen a családi tragédia, nem sokkal később agytumort diagnosztizálnak hősnőnknél. Az élet minden nappal nehezebbé válik Alex számára, kezelésről kezelésre jár, miközben próbál megfelelni a társadalom és nagynénje elvárásainak. A menekülés, a természettel való egyesülés a lány utolsó mentsvára. Útban Michigan felé egyszer felhívja nagynénjét, hogy biztosítsa, minden rendben van, s hogy nemsokára visszatér. Azonban Alex sejti, hogy már sosem jön el az a nap, mikor átlépi régi otthona küszöbét.
A rajongók értelmezése szerint...
A lány úgy dönt, hogy az erdőn át közelíti meg a Nagy Tavakat. Egy darabig jól is megy minden. Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy magánya tovatűnt: először egy kutya, majd egy öreg és egy kislány tűnik elő a fák közül. A találkozás semmilyen szempontból nem különös, ekképpen rövidéletűnek is hat. Azonban egy földöntúli villanás tesz róla, hogy Alex és az idegenek sorsa egybeforrjon. A lány először csak az őrjítő fájdalmat érzi, aztán hirtelen minden kitisztul. Ez pedig igen furcsa, tekintve, hogy a daganat miatt az érzékei a mindinkább felmondták a szolgálatot. Így mikor Alex valami dögletes bűzt vél felfedezni a levegőben, amelyről képes megállapítani, hogy feléjük közeledik, tudja, hogy nincsen választásuk: menekülniük kell.
Ilsa J. Bick könyve kellemesen szokatlan minden létező értelemben. Imádni kell a drámai indítást, amelyet majd egy újabb drámai fordulat old fel. És ez még csak a kezdet. A történet alapvetően borús és szürke, de az olvasót egyre csak viszi előre sorok között felcsillanó remény és a várható kaland. Más disztópiás regényekhez hasonlóan itt is felsejlik a velős társadalomkritika, amelyet írónk saját szája íze szerint formál: próbál nem ítélkezni, egyszerűen csak leírja, amit lát.
A témaválasztás kitűnő és a feldolgozás sem rossz. Az erdő önmagában is remek terepet biztosít egy horror-meséhez (emlékeznek önök Stephen King, Tom Gordon, segíts! c. regényére? ), az pedig már csak bab a tortán, hogy ha valaki képes fantáziája segítségével hihető mód’ benépesíteni a sűrű, sötét rengeteget.
Illusztráció a regényhez...
Ilsa olykor mintha eltévedt volna önnön bozótosában (kicsit mintha hosszúra nyúlt volna Alexék bolyongása), de aztán végül is meggyőzött róla, hogy ez éppen így volt helyes. Kellett idő arra, hogy a karakterek kibontakozzanak, hogy rátaláljanak saját ösvényükre. Lehet érezni, hogy az írónő számára fontos, hogy olvasóit bevonja saját, külön bejáratú kis poklába.
Mindezen pozitív behatások után méregként hatolt a bensőnkbe, hogy a legizgalmasabb események közepette ért véget a történet. Volt itt számos zombi támadás, ilyen-olyan alakuló szerelemféle, hatásos (de nem hatásvadász) borzalmak, jókor jó helyen bevitt csavarok, aztán hopsz, a csúcsponton véget ér az egész. A könyvmolyocska meg lesi az utolsó fehér lapokat, hátha előúszik még néhány bekezdés.
Esetünkben külön borzadálynak minősül a tudat, hogy a folytatás még angolul sem elérhető (jó esetben Ilsa J. Bick már dolgozik rajta, rossz esetben fogasra akaszthatjuk a kíváncsiságiunkat).
Bárhogy is, ezer hála és köszönet az EGMONT Kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a gyöngyszemet – jó volt egy olyan fantasy történetet olvasni, ahol nem kötelező elem a hősszerelmes vámpír és a lelkileg torzult vérfarkas.
írta: EveCarrot
Egmont Kiadó, 2011
Méret: 135 x 200 mm
Terjedelem: 384 oldal
Puhafedeles kivitel
írta: EveCarrot
Egmont Kiadó, 2011
Méret: 135 x 200 mm
Terjedelem: 384 oldal
Puhafedeles kivitel
ISBN: 9789633430064