A Másnaposok rendezőjének (Todd Phillips) új filmje, melyben ismét egy "eszméletlen" bulit próbál a nagyközönség szemei elé tárni. Hogy elrettentő, vagy példaértékű célzattal-e, azt nem tudjuk, de szerintünk még ő maga sem. A film során lúzereket emel királyi magaslatokba egy ordenálé nagy buli hatására, aminek szó szerint robbannia kell, hogy ők is berobbanhassanak a köztudatba, és ne úgy, mint a gáz arcok. Lássuk hát az „izgalmas” összetevőket ehhez a project-hez.

Már a kezdés is régi emlékfoszlányokat szakít fel bennünk: kísértetiesen hasonlít az Amerikai pitére, miszerint adott pár nem túl vagány srác, akik hírnévre, és elismertségre és persze rengeteg szép és menő lányra vágynak a suli berkei közt. Így hát beindul a gépezet, a barátjuk, Thomas (Thomas Mann – nem, még véletlenül sem a 20. századi német író, csak a szülők vicces kedvükben lehettek) születésnapját kezdik el szervezni hárman. Dax (Dax Flame) – a kamerás – örök kincset hagyva ezzel az utókor számára, Costa (Oliver Cooper) – a fő buli szervező, drog-és alkoholfelelős – magát sokszor túlmagasztaló szintén kis lúzer, és a fő dagi J.B. (Jonathan Daniel Brown), aki 2-perces futópados „mozgással” szeretne csúcsformába jönni az esti bulira. Thomas szülei elutaznak a hétvégére, házassági évfordulót ünnepelni, és otthagyják kicsiny gyermekükre az egész házat, azzal a feltétellel, ha csak pár havert hív át, és vigyáznak mindenre, kiemeltképpen a garázsban álló mercire. Nem félnek különösebben, mert ők maguk is elég nagy lúzernek tartják a fiúkat, így nem is remélik, hogy 5 főnél többen “buliznak” majd.

Hiba volt ezt gondolni, - ahogy a Terminátor mondaná: negatív - , ugyanis Costa barátunk vad szervezésbe kezd, és email-ben, telefonon, és az interneten is meghirdeti a bulit. Elsődleges célja ezzel természetesen, hogy minél nagyobb hírnévre tegyenek szert, és minél több jó csaj jöjjön el a bulijukra.

Ez össze is jön, és rengetegen vesznek részt a bulin, köztük a legjobb csajok is. Minden megtörténik itt, aminek meg kell. Lesz sok félmeztelen, vizes lány, annál is több részeg fiatal, lesz plusz adalék a bulihoz, hallucinogén téren, ennek köszönhetően rengeteg fekete folt a másnapra tekintve. Őrült nagy buli, őrült nagy kreténekkel, rendőrökkel és a valóra vált álommal mindenki (?) számára.


Ennek ellenére Todd Phillipsnek a Másnaposok után abba kellett volna hagynia, hiszen abban minden durva helyzetpoént ellőttek már. A második rész igencsak gyengébb lett, mint az elődje. És most pedig ez a film, ami nem gyenge Amerikai pite keresztezve a Másnaposokkal, (és még vagy egy tucat tini filmmel). Nem szabad bulit tartani, de mégis megteszik, többen jönnek el a kelleténél, és kicsúszik az irányítás a főhős kezéből, így elszabadul a pokol. Nagyon gyenge és lejáratott poénokkal operál, amin az ember még kínjában sem tud röhögni.  És ez olyan ideget ültet a nézőbe, hogy végig azon izgulunk, hogy szegények majd mit kapnak ezért a szörnyűségért másnap. Ahelyett, hogy azt gondolnánk, „ez csak egy film”, amiben nyugodtan átélhetjük a bulit, úgy ahogy az megtörténik, a maga rombolásával, aztán majd úgyis a főhős kap a fejére, de valószínűleg nem valami durvát, hiszen a szülők megenyhülnek, mint mindig, ő meg megcsinálta élete buliját. Ehelyett görcsös partizás van, nagyon rossz zenével, és rengeteg vadidegennel, akikre normális embernek nincs szüksége, de ez is példázza, hogy mennyire baklövés is ez a film.

Szuszu